20.rész-Megvédelek..

Annyira de annyira köszönöm ezt a 19.feliratkozót és azt,hogy szenteltek rám annyi időt,hogy elolvassátok az irományomat.:)

Wiw:Szia.!Igen,kiderül ebből a részből.:) Kösziii.:*
G.Tekla:Ennyire kiismerhető lennék?! xdd Köszii.<3
M.Réka:Szia.!Tényleg imádod?Ez aranyos.:$
Luca Hilbert:Köszii,jön is a kövi.:3 :*

*Bruklin szemszöge*:
-Megakarsz ütni?!-ugrott egyet hátra a "betörő".
Ijedten a számhoz kaptam mikor rájöttem kit is vágtam fejbe.
-OMG,Harry.!Úgy sajnálom..-motyogtam majd leültettem egy székre.
Szerencsére nem ütöttem túl nagyot,de azért egy kis ideig marad egy kis búbként helye.
-Mégis miért ütöttél le?-érdeklődött mikor egy kis jeget raktam a fejére borogatásnak.
-Nem tudom..Megijedtem,hogy valaki járkál a házba..Most kicsit lefertőtlenítem.-figyelmeztettem.
-Mellettem nem kell félned..Áuuuuu.-nyögött fel a végén.
-Azért,ne legyél olyan mint egy öt éves kislány,ennyire nem fájhatott.Remélem is,hogy megvédsz.Na látod kész is az egész.A jeget még kicsit hagyd rajta mindenképpen és hamarosan olyan leszel mint a régi Harry Styles.-raktam vissza a már olvadozó tárgyat.
-Máskor lécci ne vágj fejbe,bár mikor ilyen ápolónő imidzsed van nagyon szexi vagy..-kért meg nevetve majd tett egy apró megjegyzést.
-Óh,köszönöm.Nem foglak ígérem.Vagyis ha rossz kisfiú leszel lehet kapsz még párat.-viszonoztam a kacajt.
-Ha veled vagyok mindig egy angyali jóságú srác vagyok.Bár előállhat az az eset is mikor kicsit bevadulok és az ellenkezőjére fordulok.-emelte ki az "eset" szócskát majd rám kacsintott és a derekamra tette mindkét kezét.
-Nem gondolod,hogy ez egy kicsit még gyors?!Még csak nem rég jöttünk össze..Én nem olyan vagyok mint a többi lány akit egyszer felszedsz és rögtön a pihe-puha ágyikódba cipelheted..De ha neked ez az egész dolog olyan fontos akkor most adok egy esélyt és mindenféle harag nélkül elengedlek magam mellől..-adtam a választási lehetőséget.
-Én képes vagyok rád várni még az idők végezetéig is..És hát a várakozás adja a legszebb gyümölcsöt,tartja a mondás.-vett fel a végére egy perverz mosolyt.
-Hát igen,te aztán nem változol.-nevettem el magamat.-Várjunk csak,nincs is ilyen mondás.!-húztam fel a szemöldökömet,mikor rájöttem a tényekre.
-Most már van.Ez egy igaz Harry Styles féle mondás.!-mesélte büszkén.
-Szóval szerinted a várakozás adja a legszebb gyümölcsöt?-kérdeztem kacéran.
-Igen..Mikor vártam rád akkor jöttem rá erre..Mikor ezer egyszerre is elutasítottál akkor fejtettem ki ezt az egy mondatot..-magyarázta el a "keletkezését".
-De ezer kettőre már nem..Akkor már máshogy viselkedtem,amit azóta se bántam meg..-leheltem gyengéden egy csókot az ajkára.
-Csak ennyit kapok?!-húzott magához és párszor még megismételte.
-Ennyi elég lesz?-kérdeztem mikor már végre elengedett.
-Belőled soha sem lesz elég..Nah,és mit csináltál ma drágaságom?-kérdezett rá arra amit nem szívesen szerettem volna elmondani.Magamba akartam tartani.
-Ő,hát nem sok mindent.Suliba voltam majd Justin felhívott.Tudod meséltem már róla neked.-mosolyogtam idegesen a végén,és reménykedtem nem kérdez rá,hogy mi mást még.
-Ennyit?Khmm,azt nem tette hozzá,hogy leütöttél..-javított ki nevetve.
-Igen,még azt.Kérsz valami italt?
-Aha.Mindegy mit,amit te is.-mosolygott rám,majd elindultam kifelé a konyhába.
Levettem két poharat a polcról.A kezem remegett aminek köszönhetően kiesett a kezemből a két üveg tárgy.
-A francba.!-üvöltöttem fel majd a földre rogytam sírva.
-Bruklin.!Valami baj van?!-futott rögtön ki hozzám Hazza.
-Semmi,csak béna voltam és széttörtem ezeket..-nyögtem ki a szilánkokat a kezemmel érintve.
-Köze van ehhez?!-mutatta fel a levelet,biztos az ágyon felejtettem ő pedig megtalálta.
-Ne avatkozz bele az életembe.!-vettem ki a papirost a kezéből.
-Azt hittem az életed része vagyok.!-vágta hozzám.
-Most ezen mit kéne magyaráznom.Elolvastad?!Akkor szerintem a szavak magától érthetőek..-borultam sírva le az ágyra,ő odajött hozzám és a kezét végigsimította a hajamon.
-Miért nem meséltél róla?-válaszként elfogadta a könnyeimet.-Az én szüleim is elváltak,ismerem az érzést..Minden megfog oldódni hidd el..
-Megbocsátasz?-kérdeztem halk hangon a fejemet felemelve immár.
-Persze,hogy meg.Pihenj le egy kicsit és aludj,addig én összetakarítom az üvegszilánkokat és főzök neked valamit.Okés?-tette fel a leendő állást.
-Rendben.Köszönöm.És azt is,hogy vagy nekem..-vetettem feléje egy hálás tekintetet ami viszonzásra lelt.
Lehunytam a szemem és hamar álomba is szenderültem.Az elmémet egy különös rémálom zavarja meg..


Az elején még minden szép volt..Sétáltunk Hazzával egy virágos réten ahol minden olyan nyugodt volt..Aztán könyörögni kezdett,hogy bocsássak meg neki,de én ez ellen csak erősen ellenkeztem..És ez után egy kis idő múlásával a temetőben állok egy sír előtt és siránkozok valami októl függően..Elmondom mennyire hiányzik valaki és,hogy nem tudom elképzelni nélküle a jövőmet..És ekkor én is a mélybe zuhanok..


-Ááá.!-ordítottam fel az álmomból felkelve.
-Rosszat álmodtál Picur?-jött oda dajkálni.
-Nem akarlak elveszíteni.Főleg nem úgy,hogy egyszer ne mondanám el mennyire szeretlek..-mondtam szipogva.
-Nem fogsz..De ezt jó,hogy mondtad,hozom is a levest,amivel remélhetőleg nem foglak megmérgezni.

-Siess.-kértem meg.Mikor kiment a szobából rögtön a telefonomhoz nyúltam ahol egy új névtelen üzenet állt.:


"Úgy gondolod közel van már a búcsú tőle?!Nem javítgatlak ki.."










Ezt állt az üzenetben,ami elolvasása után rögtön a számhoz kaptam és egy szó hagyta el a számat.
-Jessie..

Hát..Ez valahogy ilyenre sikerült sorry,máskor igyekszek jobbat írni.3 komi és hozom a kövit.:)