19.rész-Titokzatos idegen..

G.Tekla:Nagyon szépen köszönöm,hogy olvasod és meg is osztod velem a véleményedet <3
Lia:Imádlak,te komi író mester <3 *-*
Varga Viki:Nagyon,nagyon kösziii <3 :$
Patrii:Két blogot írok és egyszerűen nem bírok hosszabbat írni..:) 

*Bruklin szemszöge*:
Még mindig bennem volt az az emlék amikor Conor azt mondja vigyázzak magamra Jessie miatt..
Nem értem,hogy értette,hogy sok mindenre képes?!
-Mrs.Styles.!-szólt rám a matek tanárom mivel órán kapott el a gondolkozási láz.És hát nem is ő lenne ha nem így nevezne.Ijedten kaptam fel a fejemet majdnem megkérdeztem mégis mi van,te rájöttem magamtól is.Biztos kérdezett valamit én pedig nem válaszoltam.
-Elnézést..-hajtottam le a fejem.

Ez a napom is így telt tele vegyes gondolatokkal.
Harry sem hívott az az interjú után,pedig azt mondta benéz majd hozzám..
Hát nem tartotta be az ígéretét,de tudom rengeteg dolga van,minden percbe nincs ideje arra,hogy engem dajkáljon.
-Veled meg mi történt?Nem figyelünk órán?!És még hozzám se szóltál egész nap.!-talált rám Lizzy mikor a könyveimet raktam a szekrénybe.
-Igen,bocsi..Nem voltam olyan beszélgetős és figyelős kedvembe,ennyi az egész..-mondtam,majd tovább is sétáltam a folyosó,Lizzyt ott hagyva egyedül.
Nem sokkal később már otthon is voltam.Mivel nem volt kedvem emberek társaságába lenni ezért úgy döntöttem ma inkább főzök magamnak valami ebédet.
A konyhába sürgölődtem mikor a telefonomra egy névtelen üzenet érkezett.

    "Vigyázz magadra.!"                       














Nem értettem a lényegét ezért inkább mit sem hagyva visszatértem a konzerv nyitogatásokhoz amivel sikeresem megvágtam a kezemet.
-Áuu.!-nyafogtam.Erre értethette a titkos idegen,hogy vigyázzak magamra?!
A polcon lévő kis ládikóhoz léptem amiből egy sebtapaszt és kötést vettem elő.
Már épp kötöttem be a kezemet,mikor a telefonom szólalt meg.Megijedtem,mi van ha most egy beszélgetés hevében beszélhetek azzal a személlyel aki előre figyelmeztetett.Elgondolkodtam felvegyem -e vagy sem..Végül is nem az utolsónál maradtam..
-Tessék?-szóltam bele kissé rémülten és vártam,hogy a vonal túlsó végéről érkezzen a válasz.
-Hello,Clark.!Kiköltözöl Londonba és meg is felejtkezel a barátaidról?
-Austiiiiiiiiin.!!!-ordítottam el a nevet tapsikolva.
-Igen,képzeld úgy hívnak.Amúgy.:Brukliiiiiiiin.-követte a példámat.
A legjobb fiú barátom,régebben mindent tudtunk egymásról..Csak hát mikor kiköltöztem azóta nem követte ő se és én se az ő életét,tehát megszakadt a kapcsolatunk egy időre..Ovi óta ismerem őt Ashleyvel együtt..Mi voltunk azok akiket nem lehetett szétválasztani egy percre se..Persze neki is meg voltak a maga fiú barátai meg az ilyenek de még se soha nem hanyagolt el minket,nem úgy mint én tettem mostanság...
-Annyira hiányzol..
-Nekem is te,a hülyeségeiddel együtt..-mondta.Eszembe jutottak az együtt eltöltött pillanatok.Mikor focizni avagy korizni tanított..Mennyit estem és legtöbbször nem is a labdába hanem a földbe rúgtam..Mikor kincset kerestünk a nappaliba,majd rávettem játszunk fodrászosat aminek következtében megszabadítottam a fél hajától.Ő még akkor se haragudott meg rám,csak egy jót röhögött rajta.
-Bruklinka,itt vagy??-kérdezte mivel gondolom elmélyedtem a gondolataimba.
-Ja,persze.Csak elgondolkodtam..Valamikor nincs kedvetek Ashsel meglátogatni?Léciiiiii.-kértem és közbe kiskutyaszemekkel néztem bár tudtam ő ezt nem látja,de a hangomból érzi.
-Majd meglátjuk.De mégis mesélj valamit magadról?És egy bizonyos Harry nevű srácról..-tért rá a fő témára ami miatt hívott szerintem.
-Hát én megvagyok..És hát igen ott van Harry is..-kezdtem bele a mesélésbe azonban az ajtó kopogás megzavart.-Figyelj most mennem kell,majd később visszahívlak és mesélek,okés?
-Rendben,de el ne felejtsd.!-figyelmeztetett.
-Szia,pusziii.-küldtem a külső vonalra egy cuppanósat majd letettem a készüléket.
-Nyitom.!-ordítottam majd tényleg kinyitottam azonban csak egy csomagot találtam a földön...

Körbenéztem és nem találtam a csomag hordozóját.

Ezért beemeltem és a vékony papírost egy késsel felbontottam..

Egy szív medállal ellátott nyaklánc volt.

A medálra ez volt vésve:"Apuci kislánya.."

A szememet elöntötte a könny és a tükörhöz léptem majd a nyakam köré kapcsoltam a nyakláncot.

Még egy vékonyka papír is volt a dobozkában.

Gyengéden felbontottam a pecsét nélkül ellátott papírt majd olvasni kezdtem..

"Kedves Bruklin,

Te nem ismersz,én viszont téged igen..Nap mint nap látlak és figyelem mennyit is változol..Mennyit nősz,mennyit fejlődsz..Be kell vallanom még nélkülem is egy okos és gyönyörű kislány lettél..Emlékszel ezt a nyakláncot még tőlem kaptad a 10.szülinapodra..Tudom hívtál..És el is akartam menni azonban nem mertem a szemedbe nézni és elmondani mégis miért tűntem el olyan titokzatosan..Ezért csak messziről figyeltelek,de onnan nagyon..Aztán egyszer rájöttem ennek semmi lényege,és próbáltam elfelejteni a bűntudatomat amit a te hiányod idézett elő.

Elköltöztem és új családot alapítottam..Van egy feleségem akit nagyon szeretek és egy gyönyörű lányom aki veled egy korú..Sajnálom..Talán egyszer lesz bátorságom felfedni kilétem de addig elégedj meg ennyivel velem..Örökre te maradsz számomra "Apuci kislánya"..

Nem bírtam tovább..Az ágyra dőltem és magamat hibáztattam..Eltűnik az életemből erre 14 év múlva hagy egy levelet?Mit vár,hogy megbocsássak..Van egy gyönyörű egész családja már amibe úgy látszik én nem tartoztam és soha nem is fogok bele tartozni..Messziről figyel?Tehát anyának igaza volt és itt van a közelbe.De mégis ki lehet az?Merre jár,milyen élete lehet..Vajon valaha hallom a szájából azt a mondatot:"Büszke vagyok rád kislányom.."

Ezeken gondolkodtam mikor a házból lépéseket hallottam..

Megfogtam az ágyam melletti vázát,és el kezdtem vele járni a házat..

Mikor egy homályos alakot láttam rögtön a fejéhez vágtam a vázát,nem figyeltem ki is az..

Nah ez ilyen lett.4 komi és a jön a kövi.:)