3.rész-Már akkor tudtam,ő egyszer még a végzetem lesz..

Itt rögtön az elején megszeretném köszönni az újabb feliratkozómnak és a komikat,nagyon hálás vagyok értük és nagyon jól esnek.:DD Megint legalább 1 komi után hozom a kövit,hajrá.:) *-* <3

Válaszok az előző részhez érkezett komikhoz.:
Leah Hewitt:Köszii.:) Majd elfogom olvasni ígérem,már belenézegettem kicsit és eddig nagyon tetszik <3 *-*
Dinaa L.:Köszii.:DD <3

*Bruklin szemszöge:
Reggel már korán felkeltem,mivel bár még pár napig nem kezdődik el a suli,azonban Blecky sétáltatásának az idejét nem szeretném megváltoztatni.

-Lizzy mentünk majd jövünk..-tudattam vele,bár még félálomba volt,szóval nem hiszem,hogy nagyon emlékezne rá.

-Szia,tegnap találkoztunk,emlékszel még rám.?-botlottam bele ismét Conorba.Gondolom a reggeli futásból jött.

-Szia.!Persze,hogy emlékszem rád..-pirultam el,aminek szerintem az lett a vége,hogy rákvörös lettem.

-Tegnap olyan hirtelen eltűntél,pedig szívesen megismertelek volna..-rakta a hátsó zsebébe a kezét.

A szám szélére egy nagyon mosoly ült amit Blecky hangos ugatása zavart meg.

-Hát szerintem ez most is el fog maradni,bocsii..-nyögtem ki Bleck huzogatására.

-Esetleg este,nem jössz ki ide a suli elé,ezt bepótolni,ha már most sem sikerült.?-kérdezte az ajkait harapdálva.

-De ,nagyon szívesen..-böktem ki azonban a fejemben még mindig ott volt amit még Lizzy mondott Jessiről.

-Akkor mondjuk 8-kor.?

-Megbeszéltük..-mondtam majd elindultam a Hyde park felé.Mivel még nem nagyon ismerem Londont,ezért az eltévedés elkerülése miatt még csak idáig jutottam el..Egy pillanatra megakadt a szemem egy különös látványon,azonban mire eszméltem a futkározó Bleckyt pillantottam meg.

-Blecky.!Blecky,kiskutyám állj már meg.!-ordibáltam a kergetése közben.

Vártam,hogy kifáradjon azonban ez nem következett be.Csak futott,futott és hupsz történt a csoda.

A távolból azt vettem észre,hogy valakinek sikerült elkapnia az én szeleburdi kiskutyám.Rögtön odaszaladtam.

-Jaj,csak,hogy végre meg vagy..-öleltem meg,az általam már sokszor húgomként nevezett állatot.

-Megszeretném köszönni a segítségedet..-fordultam egy körülbelül korban hozzám illő sráchoz.

-Ó,hát semmiség.Egy kis kondi,már úgy is rám fért.-mondta mire felnevettem egyet.

-Nagyon helyes egy kis krapek..-célzott Bleckyre.

-Khm..Ő kislány és nem kisfiú.-közöltem durcásan.

-Óh,ezer bocs a kisasszonytól.

-Elfogadjuk a bocsánatkérést..-vettük fel -e "remek" témát.

-Az úgy jó,örülök neki.Mindig erre szoktatok sétálni.?

-Fogjuk rá..De azt hiszem,hogy most mennem kell mert Blecky a távolba megtalálta az ő kis uszkárját..Örülök,hogy megismertelek és még egyszer köszii.-köszöntem el.

-Várj,legalább a nevedet had tudjam meg.!-ordibált utánam a távolból.

-Bruk.!-kiabáltam vissza.

Egy teljes parkbeli kör leírása után hazafelé vettük az irányt.

-Mi ez a nagy vigyor.?-kérdezte Lizzy mikor beléptem a szobába.

-Áá,semmi..Tényleg semmi.-ismételgettem kábulatomban.

-Na mesélj..-ültetett le mellé.

-Hát voltunk a parkba és találkoztunk egy sráccal.-kezdtem bele.

-Helyes volt.?Biztos az volt,de folytasd..-szólt közbe.

-Hát,göndör haja volt kristály zöld szemei és-és..-akadtam meg a szobába sétálgatva.-és a képe itt függ kint a faladon..-sokkoltam le egy kép megpillantása után...