9.rész-Én mint Júlia..

Azért az én szemembe az nagy szám,hogy a 9.résznél már 11.rendszeres olvasóm van..Köszönöm nektek.:)
Takács Tünde Luca:Én pedig szeretem a drámákat írni.:)
Panna Balogh:Életed legnagyobb gondja legyen..Amúgy átírtam.
Soós Zsófia:Kösziii.:DD
Patrii:Majd egyszer csak sikerül kettőjüknek.:) Nem,eddig ezzel együtt van 9 rész.:) És köszii az összes komidat.:) <3

*Bruklin szemszöge*:
-Hallo,tessék.Van ott valaki?!-ismégelgette a telefon beli hang.
Remegve esett ki a készülék a kezemből.Hirtelen egy világ omlott össze bennem.2 srác között vergődtem,erre tessék egyiknek se kellek..De hát mire is számítottam az egyik a kosárcsapat kapityánya a másik pedig világszerte híres énekes.Nem én hanem a szemei és ajkai tehettek róla,hogy beleszerettem Harrybe.Igen megszerettem jobban mint egy szimpla barátot,és ezt még saját magamnak is féltem bevallani.Hisz ő és én egyenlőek vagyunk a lehetetlennel..
Egyetlen személy aki erről mindent tudott,mert ő az akiben 100%-ig meg tudok bízni és az Blecky.Lehet,hogy nem szokott semmit mondani,de nekem az a hallgatás jelenti a legjobb tanácsokat.Már nem sírtam.Miért sírtam volna,ártott nekem valaki is?!Csupán a sors megpróbált még 1 esélyt adni a boldogsághoz amivel én nem éltem,tehát így jártam.E gondolatok közepette álomba szenderültem.

*Másnap*:

Kora reggel a friss ködbe kissé kómásan rohantam ki a postaládához.Egy levelet találtam benne ami nekem volt címezve.Mielőtt elolvastam volna,gondoltam megnézem a szereplőválogatás eredményét.Sokként ért a látvány és ha lett volna még a szemüvegemet is felvettem volna mikor azt olvastam  beválogattak Júlia szerepére.Akivel persze osztoznom kell a szerepen az Jessie.Mondhatni,ki más is lenne.A férfi főszereplő,vagyis Rómeó az Conor és egy másik gólya.Mivel ugye kell egy beugró is.Idegesen száguldottam fel a szobámba.

-Te ez a válogatásos izé most komoly.?l-kérdeztem Lizzytől mikor bevágtam magam mögött az ajtót.

-Igen és gratulálok.Én pedig majd leszek az óvó,védő dajkát.-mesélte.

Már csak egyben bíztam abba,hogy az a bizonyos levél majd felvidít.Felbontottam majd az arcomon megjelentek azok a bizonyos öröm gödröcskék.Mivel ezt volt a papírra vésve:

"Ha máshogy nem megy hát így kérdem meg.Lenne kedved találkozni?Ha igen,akkor 6-ra legyél a szokásos helyünkön.
Uí.:Harry voltam."
Rögtön tudtam mit kell csinálnom és mégis mit is akarok..

*Pár órával később*:
Nem sok időt töltöttem a ruha kiválasztásával,mivel ilyen vagyok ilyen a stílusom és ezen egyetlen egy srác kedvéért sem fogok változtatni..Magassarkút meg ilyen picsa szoknyát pedig életemben nem vennék fel..Ezért is e mellett döntöttem.:

Majd elindultam a park felé mivel a "szokásos helyünk" szóból azt tudtam kikövetkeztetni,hogy oda kell mennem.És lám igazam volt,Harry ott ült az egyik padon.
Lassan odaballagtam hozzá,majd szótlanul leültem mellé.
Mikor észrevett a gyomromban ezerrel repkedtek a pillangók.
-Szia..-motyogtam oda hozzá.
-Szia.Már azt hittem nem is jössz..

*Harry szemszöge*:
Szinte már biztos voltam,hogy nem fog eljönni Bruklin,de mikor észrevettem,hogy mellettem ül,akkor nagyon meglepődtem ám de örültem.
A köszönés után egy ideig csak ültünk szótlanul és mikor azt vettük észre,hogy egymásra tekingetünk elmosolyodtunk.
-És,hogy vagy.?-törtem meg a csendet.
-Most már remekül.És te.?
-Jól..Mért eddig volt valami baj.?-innentől kezdve egy csendes perc nem történt.
-Hát,képzeld el szerepelni fogok egy musicalbe.Most képzeld el,hogy én fogom játszani Júliát a Rómeó és Júliából..-nézett rám nagy szemekkel.
-Nah,erre majd kíváncsi leszek és majd az első sorban tapsikolok egész végig.A végén még aláírást is kérek.-magyaráztam a hülyeségeimet,mire vállon vágott és elnevette magát.
-Jujj,ezt fejezd már be.Azért ennyire rossz nem lehetek,mint ahogy te is magyarázol..
-Nem,te a valóéletben is csodálatosan játszod Júliát..-a mondatom magyarázatát nem fejtettem ki neki.
-Ezt,hogy érted.?-kérdezte kissé rekedt hangon.
-Hát,biztos sok srác benned látja.
-Én nem tudok róla.-érkezett a válasz,azonban ettől kezdve nem tekintett rám,csak a földet bámulta.
Nem akartam mondani,hogy én azonban tudok egy srácról aki így érez iránta és az jó magam lennék.Inkább magamba tartottam és egyszer talán sikerül eldadognom neki ezt a rövidke kis mondatot..
-Akkor majd holnap rakatok félre neked jegyet.Persze,csak ha tényleg komolyan gondoltad,hogy eljönnél.?-mondta.
-Én mindent komolyan gondolok amit kimondok.Már most én vagyok a legnagyobb rajongod..-egymásra nevettünk.
Majd mivel még a szövegét kellett tanulnia elindultunk vissza a kollégium felé.
A kezemet himbálóztattam felé aminek az lett a vége,hogy az ő és én tenyerem összeért..
-Örülök,hogy találkozhattunk..Majd akkor üzenek információt..
A kezemet szét tártam,mire vette a célzást és mosolyogva oda jött hozzám megölelni.
Mikor elváltunk már indult befelé azonban nekem még volt egy kérdésem feléje.
-Ugye,a te szemedben ez randinak számított ami most köztünk volt az elmúlt órában,vagyis érted.?-kérdeztem mire rám mosolygott és bólintott egyet a fejével...