14.rész-Lehet...

Óh,yes.!15 rendszeres olvasó,nagyon de nagyon szépen köszönöm.:) <3
Tuncsa13:Köszi,várom már.:) De miért vagy kórházba,ugye nem olyan súlyos.? :o :* <3
Seres Patrii:Köszi.:) Nah szóval a blogon az alaptörténet az úgy jó,de nekem a szinkron úszás fura,de lehet egyedül vagyok vele.Ja meg annyi nincs olyan név,hogy Cotni,az Cortni.:D *-* :$
Varga Viki:Köszii.:) <3
G.Tekla:Hát,hogy mi lesz azt ebből a részből megtudod.;)
Lia:Köszi.:) Jó dolog a várakozás.:3

*Bruklin szemszöge*:
Már majdnem 6 óra volt.
Én persze már órákkal ezelőtt el kezdtem készülődni.
A hajamból a göndör fürtöket kiegyenesítettem és feldobtam egy alap sminket.

Egy szóval már indulta volna le szokásomhoz híven az egyetem elé.Azonban egy akadályba ütköztem a folyóson ügyelő tanárba Mrs.Evens-be.

-Állj,állj.Hova szándékozol menni?Jól tudod ilyenkor muszáj az egyetem területén tartózkodnod neked is és a többi tanulónak is..-jelentette ki határozottan.

-De Mrs Evens,nekem most muszáj mennem..-kéregettem azonban a nézésével tudatta velem,hogy szó sem lehet róla,hogy kivételezik velem ezáltal.

Visszabattyogtam a lakosztályba.

-Na,most mégis mihez kezdjek?-kérdeztem magamtól,majd az erkélyen megakadt a szemem.Ekkor villant be az én okos kis fejembe egy remek ötlet.

-Blecky,kívánj sok sikert,remélhetőleg túl élem,de ha nem akkor üzenem nagyon szerettelek..-pörgött le előttem az egész életem,majd kiléptem az erkélyre és mivel a 2.voltunk a korlátokon keresztül elkezdtem lemászni.

Egyre lejjebb mászva az ablakokon betekintve néhol fura látvány fogadott,olyanok amiket inkább nem részletezek.A végén pedig beleestem a rózsabokorba.

-Áuu.!-ordítottam fel,majd a számhoz kaptam nehogy valaki meghallja.
Kisomfordáltam az egyetem sarkáig majd onnan kezdtem heves mutogatásba Harrynek,hogy jöjjön oda azonban nem vett észre,ezért a telefonján megdobtam egy üzenettel.
           "A bal sarkon várok rád."
Persze természetesen elsőnek a jobbra tekingetett,majd észrevett és odafutott hozzám.
-Veled meg mi történt.?-kérdezte gondoltam az esésem miatti horzsolások végett.
-Ne akard tudni.Elég annyi elég kalandos úton jutottam le hozzád.-rázogattam a fejemet,mire elröhögte magát.-Nem vicces.-vágtam vállon.
Majd mivel a vendéglő ahova megyünk elég közel van ezért gyalog indultunk el.
Harry a telefonjával vacakolt egész odaúton.
Majd megszólalt a hang:"Kedves Bruklin,fejezd be a dumát és nézd meg az üzenetet.!"
Szóval üzenetem jött.Harry rám nézett én pedig csak elnevettem magamat.Eléggé szeretek beszélni,ezért néha duma közben észre se veszem ha üzenetem érkezik.A saját hangomra meg csak felfigyelek.
Harrytől érkezett és hozzá csatolt még egy ma este készült fényképet is.:

 Gyönyörű vagy ma este csak úgy mint máskor is..












-Köszönöm.-mondtam.-És hova megyünk.?
-Nando's-ra gondoltam.De ha nem tetszik,mehetünk máshova.
-Nem,ez így remekül hangzik.-jelentettem ki majd a korgó hasammal adtam egy újabb jelet,hogy nem hazudtam.
Egész végig remekül éreztem magamat az elejétől fogva a végéig.
A környezetében nem kell máshogy viselkednem,hanem olyannak adhatom magam amilyen vagyok.
-Hamarosan itt a karácsony.Mit tervezel az napra.?-érdeklődött.
-Hát,szerintem semmit.Anyának nincs ideje elrepülni,nekem se nagyon van haza.Tehát majd szerintem otthon punnyadok egy karácsonyi fagyis doboz felett.
-Nem lenne kedved velem tölteni a karácsonyt.?-kérdezte az arcán egy huncut mosollyal.
-Ezt egy meghívásnak veszem,amit már nem utasíthatsz vissza..
-Te aztán gyönyörűen eszel..-jegyezte meg nevetve.
-Hmm,ne nézz így rám..-nevettem el magamat én is.-Azt hiszem végeztem.-vittem el a helyére a már majdnem üres tálcát.
Visszafelé kezdtünk sétálni a szinte már csillagos éjszakában.
-Tudod most jön a legnehezebb feladat.Visszacsempészni magamat a koleszba..-mondtam mikor az épület sarkához értünk.
-Hát ahhoz én is csak sok sikert tudok kívánni.
-Köszi a segítséget.-néztem rá ilyen "hát kössz" nézéssel.
Nahát nagy nehezen sikerült hazajutnom úgy,hogy senki nem vett észre.
Az eleje felé a lebukás veszélye fenn állt nálam,de aztán megúsztam végül.
Az ajtóban a kulcsot elforgatva és belépve Lizzy ideges képe fogadott.
-Hát te meg hol jártál.?-futott rögtön oda hozzám.
-Harry,Nando's..Összeáll a kép.?-kérdeztem egy ilyen kirakós játék képen.
A telefonom közbe erősen nyomogattam,talán úgy,hogy közbe le se zártam és ennek később meg is lett a következménye..
-És-és milyen volt.?-kérdezgetett Lizzy a konyhába húzva.
-Nagyon jó,de nem tudom,hogy így ketten megyünk -e már újból valahova is..
-Miért ne mennétek?!-az arcán azt észleltem megijedt ettől a kijelentésemtől.
-Hát,mondom így nem biztos..Délelőtt olyan cukin megkérdezte,hogy együtt vagyunk -e..De persze nem adtam be a derekam..Esetleg ha még egyszer bepróbálkozik már tudom mit válaszok..-mosolyodtam el mint a tejbe tök.
-Jajj,Bruklin és Harry két szerelmes pár mindig együtt jár..-kezdte el mondogatni Liz mire csak elnevettem magamat és hozzávágtam egy díszpárnát.
Most először érzem magamat igazán boldognak..

*Harry szemszöge*:
A kocsiban ültem és éppen hazafelé tartottam mikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
Rögtön felvettem mikor kijelezte,hogy Bruk az.
-Szia,na mi van már is hiányzok neked.?-kérdeztem azonban választ nem kaptam.
Pedig nem tette le meg semmi.A háttérből azonban hallatszott a háttérzaj,miszerint Bruklin valakinek ecseteli a mai nap történteket.
-Hát te meg hol jártál.?
-Harry,Nando's..Összeáll a kép.?
-És-és milyen volt.?
-Nagyon jó,de nem tudom,hogy így ketten megyünk -e már újból valahova is..
Megismertem a hangadót aki Bruklin volt.A kezembe lévő telefont idegesen nyomtam ki.
Lehetséges tévedtem ő is olyan mint a többi lány.Lehet azért volt velem,hogy felkerüljön egyszer a címlapokra és kész.Lehet nem is számítottam neki semmit,ha már nem tervezgeti velem még a közelmúltat se..Még ezernyi "lehettel" kezdődő kérdést tettem fel.
Talán ennyi idő után sem tudtam kiismerni az igazi Bruklint,vagy csak ez egy tévedés.?Nem a tévedés az volt ami közte és köztem volt...

Kicsit szomorú a vége,de sebaj.:) Szeretném minél jobban elhúzni a történetet,ezért is ilyen.Azért remélem tetszik.Szokásos komihatár,hajrá..!!
Pussz.: :**