10.rész-Kérdezhetek valamit?!

Köszönöm a 12.rendszeres olvasót.:)
Takács Tünde Luca:Hát körülbelül mindig ekkora szokott lenni,de nem nevezlek hülyének xdd Óh,köszöni az író és a történet is.:D <3
Patri:Örülök.:) Ha esetleg kéne még segítség facebookon gyorsan megtalálsz és oda írhatsz.:) Nem jót linkeltél mert azzal a blogger jön ki.:/
Lia:Köszii.*-*
Réka Rozinger:Köszönöm szépen.:) <3

*Bruklin szemszöge*:
*Egy héttel később*
Mostanában minden olyan csodálatosan alakul.És bátran kimerem jelenteni boldog vagyok.Harryvel szinte minden nap találkozunk.Igazából egy nap nem telik el úgy,hogy ne lássam a helyes kis pofiját..Azonban a bűvös kérdés miszerint lennék e a barátnője még nem hangzott el a szájából.Mostanában még a műsorral is sokat foglalkozok.Mivel ugye én csak egy beugró lettem volna,de Jessienek az egyik próbán kificamodott a bokája ezért most én helyettesítem,Júlia szerepét.Ami alap járatból jó,de van benne egy csókos jelenet amit nem szívesen csinálnék Conorral..De hát valahogy majd ez a probléma is megoldódik.
Csak fel le járkáltam a szobámba..
-Bruklin,hamarosan le kéne menni a végső simításokra.-mondta Lizzy aki már erre magára kapta a kabátját.
-Nyugodtan menj,hamarosan én is követlek..-feleletem hatására csak egyet vállat rántott majd kisétált az ajtón.
Az éjszakai szekrényemhez sétáltam.A fiókom legmélyéről egy régi,képet kotorásztam elő.
A fotó olyan 3 éves koromba készült,mikor még együtt volt az egész családom..
Anya és apa itt még olyan boldognak tűntek együtt,nem tudom mi történhetett később..
És az utóbbi személyre tekintve valahogy furcsa érzésem lett mintha nem is olyan rég láttam volna,de hisz ez lehetetlen..
E pillanatot a telefonom villogása és rezgése zavarta meg.
-Üzenetem jött.Nah vajon kitől.?-tettem fel a kérdést,majd rögtön meg is néztem.
     
"Nagyon sok sikert kívánok.:)Remélem a sikerek hada után se felejtkezel el a te első számú rajongódról..:)":Harry.:*

Ezen csak elmosolyodtam,ilyenkor olyan aranyos tud lenni,talán ez az egyik apróság ami miatt beleszerettem..
Végül is leballagtam a színházba,ahol már az esti előadásra készültek.
-Kéz és lábtörést..-mondta Jessie,mikor megveregette a vállam.Úgy éreztem ő ezt komolyan is gondolta.
Csak álltam és bambultam.Tudtam,hogy ha fel megyek arra a színpadra egy hamar nem jutok le.
-Bruklin,fel.!-ordította a dráma tanárnőm, Mrs.Parker.
Egy kis résnyire elhúzta nekem a függönyt,amin kilépve emberek hadának bámulása várt.A tömegből rögtön kiszúrtam Harryt aki arcán széles mosllyt ült és anyát,akinek a látogatása kissé meglepett ám de örültem.Innentől kezdve már rendesen bele tudtam élni magam a szerepembe.Ám de vártam,hogy vége legyen és azokkal lehessek akiket a világon a legjobban szeretek.Mikor az a bizonyos jelenet következett Conor odalépett hozzám és lágyan megcsókolt.Csókja édes és kedves volt azonban számomra semmit nem jelentett.Nem úgy mint az a bizonyos első avagy Harryé.Mikor egyszer Hazzára pillantottam az arcán egy kis féltékenységet vettem észre.Ami nem tudom,hogy természetes e ez esetben.Mikor már csak az utolsó felvonás volt hátra elragadott engem is az a bizonyos kérdés,vajon értem is képes lenne e valaki meghalni.Ennek tüneteibe vetettem végső búcsút az élettől a méreg hatására,persze csak a történetbe.A valóságba visszatérve őrjöngő tapsvihar fogadott.Anya kezében csak kattogott egyfolytában a fényképezőgép.
-Menj már le hozzá,nézd mennyire vár.-rázogatta a hajolgatás közepette a kezemet Conor.A napokba rájöttem,hogy nem is rossz ember.Csak mi egyszerűen együtt nem illettünk össze.A tanácsára lerohantam a színpadról,azonban Harry eléréséhez rögtön egy akadályba ütköztem.
-Egyszerűen remekül játszottál mint egy igazi művész.-érkezett a kritika.
-Köszönöm.És sajnálom,hogy a lánya nem szerepelhetett..-mondtam mivel mint már egyszer Jessie apjába ütköztem.Szintén elkapott az a a bizonyos de ja vu érzés.Utoljára akkor éreztem így mikor azt a képet nézegettem a műsor előtt.Azonban nem törődvén ezzel most már akadálymentesen haladtam előre fele majd elértem Harryhez az én fürtöcskémhez.
-Nah,kivel találkozhatok itt szerény köreimben.?-kérdezte mosolyogva.
-Hihi.Hol írhatom alá.?Örülök,hogy eljöttél.
-Ki nem hagytam volna,egyszerűen fenomenális volt bár volt egy rész ami nem annyira nyerte el a tetszésemet..
-Mégis melyik.?-érdeklődtem.
-Hát az a szájra smacis..-fejezte ki kissé féltékenyen magát.
-Mi ez a féltékenykedés,te.?-vágtam a fejéhez.

-Ezt még magam se tudom..Bruklin kérdezhetek valamit.?-terelte komolyabbá a témát majd bekövetkezett az a pár perces csend a kérdése előtt...

Sajnálom,hogy ilyen sokára és ilyen rövid rész jött,de telóról írtam és ott nehéz,azért remélem beéritek egy kis időre ezzel magatokat.:D :*