15.rész-Az örökké valóságnál is tovább..

Olyan szép ajándék tőletek ez a 17 rendszes olvasó.<3 Köszönöm.:*
tucsa13.:Mihamarabbi jobbulást.:) xx
Seres Patrii:Értem.:) Köszii.:*
G.Tekla:Nagyon köszi és örülök,hogy tetszik.:3 *-*
Varga Viki:Köszönöm.:) Az volt a célom,hogy kíváncsiak legyetek.<3
Liza Kaczúr:Majd egyszer jó lesz a vége,és kap elég dolgot karácsonyra xdd :$

Kedves Jézuska!
Csak azt kérem, hogy aki ezt elolvassa, az élete végéig boldog legyen !♥

*1 héttel később*:
*Bruklin szemszöge*:
Hamarosan itt a karácsony  a szeretet ünnepe.Ezt a napot általában együtt tölti egy normális család.Nekem azonban Londonban Bleckyn kívül nincs senkim.Azt hittem ott van Harry is,azonban tévedtem.Egy ideje rám se penderít.Azért jól esne néha tőle mondjuk egy"szia,hogy vagy?"sms,azok után ami köztünk volt..Bár igazából semmi se volt.Jó is lett volna..Ha bele gondolom Magyarországon se lett volna más a helyzet,csak annyi különbséggel,hogy anya mellettem lenne.Néha vannak olyan emberek akik rá se jönnek milyen szerencsések,hogy mindenki aki fontos számukra körülöttük van.Ott van például Jessie,még mindig a fülemben zeng ahogy tegnap a szüleivel ordibál,hogy hagyják békén,nem tudja mit veszítene el ha ez bekövetkezne.
Szenteste van,én meg itt mászkálok egyedül London szinte üres parkjaiban.
A belőlem kijövő párás levegőből megpróbálok összehozni egy szívet azonban mint az életben itt sem sikerül.
Eszembe jutott,hogy ma van Louis szülinapja,gondoltam ha már élőben nem akkor megüzenem neki a jó kívánságaimat.
        "Boldog szülinapot Louis.!Bár te örökre egy nagy gyerek maradsz..
                                         By.:Bruklin :*
Bepötyögtem majd már tettem is volna el,azonban villogni kezdett tehát vissza is írt.
       "Köszönöm.Este lesz egy ilyen karácsonyi-szülinapi buli,szűk baráti körben,benézhetnél te is,régen láttalak.;)
                                        By.:Louis xx
Vajon ezt csak úgy udvariasságból vagy komolyan gondolta.?Ezen elmélkedtem..Bár biztos ott lesz Hazza is és lehet nem is egyedül.Biztos van valami indítéka amiért nem keres,lehet beszerzett valami szupermodellt.Vagy mit tudom én,összejött Taylor Swiftel.
-Nem,Bruklin,nem mehetsz el.Erős vagy..-mondogattam magamba az összes erőmet összeszedve.
Ökölbe szorítottam a kezemet,és próbáltam minden Harryvel közös szép emléket elfelejteni..
El,örökre el,vagy legalább egy időre,hogy tovább tudjak lépni és esetleg majd a jövőbe gyerekeimnek elmesélni életem legszomorúbb és legszebb időszakaként..
Dideregtem már a hevesen fújó széltől ezért úgy döntöttem vissza megyek a teljesen üres szállásomra.
Az ajtó előtt egy kis ajándék állt,egy cetlivel..Bevittem magammal és az ágyon felbontottam.

Egy hógömb volt benne,amibe megállás nélkül esett a hó..

A levélhez kaptam amit gyengéden felbontottam.

"Kedves Bruklin,

Régen láttalak..A múltban történt valami ami bántott veled kapcsolatban,azonban a nélküled eltöltött időben rájöttem nem bírom ki a hiányod..Meg tudsz nekem bocsátani.?Remélem tudod ki vagyok mert nem akarok egy anonimuszként tetszelegni,de a nevemet se szeretném felfedni,mert ha te így úgy érzel irántam mint én akkor a szíved sugallni fogja a kilétemet.. 
Úgy érzem ebben az évben már nem tudnánk újra csinálni azt amit eddig elkövettünk ezért is nem kereslek/kerestelek..
A szilveszter pedig egy tökéletes ünnep lenne ehhez.Szokásos hely,szokásos időben.?
Gondold meg jól és remélem nem bánod meg a döntésed.Boldog karácsonyt,szeretlek..<3 xx"
Tudtam,vagy is reméltem,hogy a levél Harrytől érkezett.A szokásos hely és idő alatt pedig a Hyde parkot értette 6-kor..
Az üresen tátongó fához mentem és ráakasztottam pár egyszerű de mégis szép díszt.
-Életem egyik legemlékezetesebb szentestéje marad a mai,az egyszer biztos..-sóhajtoztam magamban..

*1 héttel később*:
*Harry szemszöge*:
Hiányzott Bruklin..Hiányzott az illata,a beszéde,a mosolya.Az,hogy mikor rám nézett megigézett a tekintetével és a bőröm éget az érintésétől..Hogy amikor megláttam a szívem hevesebben vert,bár az eszemmel tudtam ennek nem kéne bekövetkezni..Hagynom kéne,hogy élje a megszokott életét azonban nem voltam rá képes..Az utolsó találkozásunknál nem értettem azt a telefonbeszélgetést,azonban rájöttem,hülye voltam ahogy reagáltam rá.Szegény biztos összezavarodott és nem értette mi történik,épp ezért is hagytam azt az ajándékot ami tőlem az örökké valóságot jelezte..
Szilveszter van,elmúlt a karácsony.Azt hittem azt az ünnepet Bruklinnal tölthetem azonban még sem..Ma a tűzijátéktól és egyéb petárdáktól fényes az utca.Már jóval előbb beszálltam a kocsiba és a parkba viharzottam.
Pontban 6-kor a harangszónál egy homályos ám de még így is gyönyörű alak közelített felém..
Tudtam ki az ..
-Tudtam,hogy csak is te lehetsz az..-mondta majd odarohant hozzám és megölelt.Éreztem a vállamon pár sós könnycseppet amit ő hullatott el miattam csak is miattam.
-Igen,jól gondoltad..Hiányoztál ám nagyon kis butus..-mondtam.
-Te is nekem..Nagyon..-tette hozzá.
Mindketten éreztük amit egymás iránt érzünk az sokkal több mint egy szimpla barátság,azonban ezt egyikünk se merte megemlíteni...

                                                            Innen folytatódik..

Az ünnepek végett,lehet egy ideig nem lesz kint a kövi fejezet..De áldott,kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak.:$

14.rész-Lehet...

Óh,yes.!15 rendszeres olvasó,nagyon de nagyon szépen köszönöm.:) <3
Tuncsa13:Köszi,várom már.:) De miért vagy kórházba,ugye nem olyan súlyos.? :o :* <3
Seres Patrii:Köszi.:) Nah szóval a blogon az alaptörténet az úgy jó,de nekem a szinkron úszás fura,de lehet egyedül vagyok vele.Ja meg annyi nincs olyan név,hogy Cotni,az Cortni.:D *-* :$
Varga Viki:Köszii.:) <3
G.Tekla:Hát,hogy mi lesz azt ebből a részből megtudod.;)
Lia:Köszi.:) Jó dolog a várakozás.:3

*Bruklin szemszöge*:
Már majdnem 6 óra volt.
Én persze már órákkal ezelőtt el kezdtem készülődni.
A hajamból a göndör fürtöket kiegyenesítettem és feldobtam egy alap sminket.

Egy szóval már indulta volna le szokásomhoz híven az egyetem elé.Azonban egy akadályba ütköztem a folyóson ügyelő tanárba Mrs.Evens-be.

-Állj,állj.Hova szándékozol menni?Jól tudod ilyenkor muszáj az egyetem területén tartózkodnod neked is és a többi tanulónak is..-jelentette ki határozottan.

-De Mrs Evens,nekem most muszáj mennem..-kéregettem azonban a nézésével tudatta velem,hogy szó sem lehet róla,hogy kivételezik velem ezáltal.

Visszabattyogtam a lakosztályba.

-Na,most mégis mihez kezdjek?-kérdeztem magamtól,majd az erkélyen megakadt a szemem.Ekkor villant be az én okos kis fejembe egy remek ötlet.

-Blecky,kívánj sok sikert,remélhetőleg túl élem,de ha nem akkor üzenem nagyon szerettelek..-pörgött le előttem az egész életem,majd kiléptem az erkélyre és mivel a 2.voltunk a korlátokon keresztül elkezdtem lemászni.

Egyre lejjebb mászva az ablakokon betekintve néhol fura látvány fogadott,olyanok amiket inkább nem részletezek.A végén pedig beleestem a rózsabokorba.

-Áuu.!-ordítottam fel,majd a számhoz kaptam nehogy valaki meghallja.
Kisomfordáltam az egyetem sarkáig majd onnan kezdtem heves mutogatásba Harrynek,hogy jöjjön oda azonban nem vett észre,ezért a telefonján megdobtam egy üzenettel.
           "A bal sarkon várok rád."
Persze természetesen elsőnek a jobbra tekingetett,majd észrevett és odafutott hozzám.
-Veled meg mi történt.?-kérdezte gondoltam az esésem miatti horzsolások végett.
-Ne akard tudni.Elég annyi elég kalandos úton jutottam le hozzád.-rázogattam a fejemet,mire elröhögte magát.-Nem vicces.-vágtam vállon.
Majd mivel a vendéglő ahova megyünk elég közel van ezért gyalog indultunk el.
Harry a telefonjával vacakolt egész odaúton.
Majd megszólalt a hang:"Kedves Bruklin,fejezd be a dumát és nézd meg az üzenetet.!"
Szóval üzenetem jött.Harry rám nézett én pedig csak elnevettem magamat.Eléggé szeretek beszélni,ezért néha duma közben észre se veszem ha üzenetem érkezik.A saját hangomra meg csak felfigyelek.
Harrytől érkezett és hozzá csatolt még egy ma este készült fényképet is.:

 Gyönyörű vagy ma este csak úgy mint máskor is..












-Köszönöm.-mondtam.-És hova megyünk.?
-Nando's-ra gondoltam.De ha nem tetszik,mehetünk máshova.
-Nem,ez így remekül hangzik.-jelentettem ki majd a korgó hasammal adtam egy újabb jelet,hogy nem hazudtam.
Egész végig remekül éreztem magamat az elejétől fogva a végéig.
A környezetében nem kell máshogy viselkednem,hanem olyannak adhatom magam amilyen vagyok.
-Hamarosan itt a karácsony.Mit tervezel az napra.?-érdeklődött.
-Hát,szerintem semmit.Anyának nincs ideje elrepülni,nekem se nagyon van haza.Tehát majd szerintem otthon punnyadok egy karácsonyi fagyis doboz felett.
-Nem lenne kedved velem tölteni a karácsonyt.?-kérdezte az arcán egy huncut mosollyal.
-Ezt egy meghívásnak veszem,amit már nem utasíthatsz vissza..
-Te aztán gyönyörűen eszel..-jegyezte meg nevetve.
-Hmm,ne nézz így rám..-nevettem el magamat én is.-Azt hiszem végeztem.-vittem el a helyére a már majdnem üres tálcát.
Visszafelé kezdtünk sétálni a szinte már csillagos éjszakában.
-Tudod most jön a legnehezebb feladat.Visszacsempészni magamat a koleszba..-mondtam mikor az épület sarkához értünk.
-Hát ahhoz én is csak sok sikert tudok kívánni.
-Köszi a segítséget.-néztem rá ilyen "hát kössz" nézéssel.
Nahát nagy nehezen sikerült hazajutnom úgy,hogy senki nem vett észre.
Az eleje felé a lebukás veszélye fenn állt nálam,de aztán megúsztam végül.
Az ajtóban a kulcsot elforgatva és belépve Lizzy ideges képe fogadott.
-Hát te meg hol jártál.?-futott rögtön oda hozzám.
-Harry,Nando's..Összeáll a kép.?-kérdeztem egy ilyen kirakós játék képen.
A telefonom közbe erősen nyomogattam,talán úgy,hogy közbe le se zártam és ennek később meg is lett a következménye..
-És-és milyen volt.?-kérdezgetett Lizzy a konyhába húzva.
-Nagyon jó,de nem tudom,hogy így ketten megyünk -e már újból valahova is..
-Miért ne mennétek?!-az arcán azt észleltem megijedt ettől a kijelentésemtől.
-Hát,mondom így nem biztos..Délelőtt olyan cukin megkérdezte,hogy együtt vagyunk -e..De persze nem adtam be a derekam..Esetleg ha még egyszer bepróbálkozik már tudom mit válaszok..-mosolyodtam el mint a tejbe tök.
-Jajj,Bruklin és Harry két szerelmes pár mindig együtt jár..-kezdte el mondogatni Liz mire csak elnevettem magamat és hozzávágtam egy díszpárnát.
Most először érzem magamat igazán boldognak..

*Harry szemszöge*:
A kocsiban ültem és éppen hazafelé tartottam mikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
Rögtön felvettem mikor kijelezte,hogy Bruk az.
-Szia,na mi van már is hiányzok neked.?-kérdeztem azonban választ nem kaptam.
Pedig nem tette le meg semmi.A háttérből azonban hallatszott a háttérzaj,miszerint Bruklin valakinek ecseteli a mai nap történteket.
-Hát te meg hol jártál.?
-Harry,Nando's..Összeáll a kép.?
-És-és milyen volt.?
-Nagyon jó,de nem tudom,hogy így ketten megyünk -e már újból valahova is..
Megismertem a hangadót aki Bruklin volt.A kezembe lévő telefont idegesen nyomtam ki.
Lehetséges tévedtem ő is olyan mint a többi lány.Lehet azért volt velem,hogy felkerüljön egyszer a címlapokra és kész.Lehet nem is számítottam neki semmit,ha már nem tervezgeti velem még a közelmúltat se..Még ezernyi "lehettel" kezdődő kérdést tettem fel.
Talán ennyi idő után sem tudtam kiismerni az igazi Bruklint,vagy csak ez egy tévedés.?Nem a tévedés az volt ami közte és köztem volt...

Kicsit szomorú a vége,de sebaj.:) Szeretném minél jobban elhúzni a történetet,ezért is ilyen.Azért remélem tetszik.Szokásos komihatár,hajrá..!!
Pussz.: :**

13.rész-Hiányoztál te is..

Köszöntem a 14.rendszeres olvasóm feliratkozását.<3 Imádlak titeket.:*
Vickie Révész:Megfogadom a tanácsod.:D
Varga Viki:Köszi,reményem szerint nem fogom.:) <3
Luca Bartek:Aranyos vagy,folytatom én.:) <3
Lia:Köszii,remélhetőleg ilyen vagy jobb lesz később is.:) *-*

"Napfény játszik arcomon,
 lassan égnek fordítom,
 hiányzol nagyon.
 Megrémít a messzeség,
 onnan nem tért vissza még,
 ami köztünk volt szép.
 Csak álmokban élni
 nincs értelme rég.
 De kár volna kérni,
 nem őrizhetnéd,
 a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,
 hogy együtt kell szállnunk,
 ez a Földön tart még."


*Bruklin szemszöge*:
-Ezt miért csináltad.?-kérdeztem kissé értetlenül reagálva a helyzetet.
-Azt hittem érthetően fogalmaztam vagyis cselekedtem..-érkezett Hazza még mindig hozzám közel lévő szájából a válasz.
-És mi lesz azzal a lánnyal?-kérdeztem tovább.
-Milyen lánnyal.?Akkor rólad volt szó,csak is rólad..-már egyre távolodtam tőle,mivel féltem még elgyengülök.
-Mégis más valaki veszi fel a telefonodat ha kereslek.-eddig ezt még fel se hoztam,de belülről mégis furdalt ki is lehetett az.
-Mikor fordult ilyen elő?
-Nem lényeges..-rázogattam a fejem.
-Most csak az a lényeges,hogy szeretném szorosabbá fűzni a kapcsolatunkat.Szóval lennél a..?-nem engedtem neki,hogy befejezze.
-Nem és nem,ezt most fejezd be.!Köztük nincs semmi féle kapcsolat,és nem is lesz soha..-rohantam sírva be a kollégiumba-->majd a szobámba.
-Bruk,valami baj van?-térdepelt rögtön mellém Lizzy.
-Nem,nincs semmi,egyáltalán semmi..-rázogattam a fejem..

*Két hónappal később*:
Bevallom az utóbbi incidensünk óta nem hallottam semmit Hazzáról.Nem hívott,nem is keresett.Vagyis egyszer küldött egy levelet de én azt rögtön a szemetesbe tudtam anélkül,hogy felbontottam volna.Nem azért mert nem érdekelt,hanem mert nem voltam képes elolvasni..
Az egyetemen se történt sok változás.
Jessie állandóan idegesít és ott tesz keresztbe ahol tud,Lizzy még mindig  régi formájában van,Conor pedig kezd valahogy megváltozni.Talán rá jött,hogy sok dolgot eléggé elcseszett az életbe..
Ma korábban mentem be egyéb okok véget.Vagyis nem tudom,nem volt kedvem otthon lenni,úgy éreztem valami fog történni és ez így is lett már hamar rájöttem.
-Louis,te mit keresel itt.?-értetlenkedtem amint megláttam a teljesen üres osztályteremben.
-Az nem számít.Régen láttalak..
-Tudom.Akkor amikor én is téged.De válaszolj a kérdésemre.-adtam ki az utasítást.
-Hiányoztál.Meg már régóta érdekelt,miért reagáltál úgy mikor utoljára találkoztál Harryvel,a vidámpark után?-kérdezte Lou.
-Nem tudom.Talán mert bénán intéztem akkoriban a dolgokat..
-Még helyre hozhatod..-mondta a vállamhoz érve.
-Miért mit mondanék neki?!Azt,hogy sajnálom,hogy még anno elutasítottam és hogy nagyon megbántam,mert rájöttem nem bírok nélküle élni.?És még hozzátenném,hogy szeretem?!-vágtam hozzá Louishoz.
-Pontosan ezt várnám el..-érkezett egy hang az ajtó mögül.Aki hamarosan fel is fedte kilétét.
-Harry..-képedtem el.
-Azt hiszem most hagylak titeket..Beszéljétek meg a dolgokat.-hagyott minket kettesben Lou.
-Megismételnéd.?-kért Hazza majd egyre közelebb kezdett felém sétálni.
-Sajnálom.?-a hangom inkább kérdezésnek bizonyosul.
-Nem hallottam..
-Sajnálom.!-mondtam már hangosabban.
-Még,most sem igazán..-rázogatta a fejét.
-Sajnálom és szeretlek.!-ordítottam.
-Tudod mióta várom már,hogy ezt valaha halljam a szádból.?-elém lépett és két kezével érintette az arcomat.
-Megérte várakozni..-magához húzott és megcsókolt.Éreztettem vele most már nem kell félnie a reakciómtól.
-Akkor mi most együtt vagyunk.?-kérdezte kissé félénken.
-Azért még kicsit hajtanod kell,de már közel állsz hozzá.-kacsintottam rá.
-Este vacsi,elég lesz.?-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Majd még meglátjuk de jól hangzik,6-ra gyere értem,most pedig takarodj haza.Szeretlek,puszii..-kísértem ki az ajtón.
-Várj és hol marad a...?!-célozgatott,majd egy rövid csókot adtam viszonzásul..

                                   
Ez egy kicsit rövid rész lett,de se baj.:)3 komi és jön a kövi.:*

12.rész-Egy őrült nap..

Seres Patri:Értem.:D Hát ezer azért nincs.Én beírtam és nekem 4 jött ki,velem együtt.xd De itt a link.: http://www.facebook.com/greta.pete
Tuncsa13:Köszii.*-* Elolvastam a blogodat és annyit szeretnék üzenni,hogy siess a köviivel,mert nagyon tetszik.:)

*Bruklin szemszöge*:
Tegnap olyan közel de mégis távol éreztem magamtól Harryt.
Közel mert mellettem ült és szinte az arcomba lihegett,azonban különböző okok végett mégis messze.A tegnapi kívánságom az volt,bárcsak észre venne és több kint tekintene rám mint egy éretlen kislányra.
Vasárnap van ami egy nyugodalmas napot jelent az életemben.Nincs suli és semmi feszkó.
Eszembe jutott Harry aki mindig ki állt mellettem ha valami bajom volt,ezért most nekem is hasonlóan kell cselekednem iránta.
Elindultam feléje azonban útközben megakadt a szemem egy kis bódén,nem bírtam ki,hogy be ne tekintsek.
Felhúztam a redőnyként használt ajtót.Betekintve azt vettem észre,hogy egy öregasszony ül egy asztalnál.Rögtön rájöttem,hogy egy jósnő.Már indultam volna kifelé azonban megszólított.
-Gyere csak beljebb kedveském..-hívogatott.
-Nem,én csak..-nem fejeztem be,mivel a lábam az asztalhoz vezetett.
-Nyújtsd a kezed.!-kért meg,majd mire engedelmeskedtem a kérésének a tenyeremen kezdett keresgélni.
-Érdekes..-fejezte ki magát.
-Mégis mi.?Az én életem teljesen átlagos,mi lenne olyan érdekes benne.?-kérdeztem vissza.
-Bízz bennem.Tudom miről beszélek.Egy jó tanácsot fogadj meg:Hallgass mindig  szívedre-az arcán előtűnt egy mosoly.-Várj,ha nem lennél valamiben biztos itt ez a kulcs,ez a szíved kulcsa.Ha erősen koncentrálsz segít majd dönteni mi a helyes..
-Köszönöm.Mivel tartozok.?-érdeklődtem.
-Annyival,hogy megígéred boldog leszel..-bocsátott utamra az öregasszony.
A kulcsot szorongatva csöngettem be Harryékhez.
-Hogy kit látnak szemeim..-nyitotta ki az ajtót Louis.
-Engem.Amúgy neked is szia.Lehívnád nekem Hazzát.?-kértem meg bájosan.
-Persze,Harold keress a csajod.!-ránéztem és egy gyilkos tekintetet szegeztem rá,amire kijavította magát.-Vagyis Bruk.
-Megyek is.Óh,szia.-sétált Harry lefelé a lépcsőn a pólóját igazgatván és az arcán egy féloldalas mosollyal.
-Gondoltam hozok az életedbe egy kis örömöt azzal,hogy meglátogatlak.-léptem oda hozzá.-Sütii.-csináltuk meg a szokásos kézmozdulatot.
-Terv?-kérdezte.
-Passz.
Hirtelen egymásra mosolyodtunk.
-Úgy terveztük vidámparkba megyünk ünnepelni,nem emlékszel?!-bökte hátba Louis Harryt.
Valahogy úgy érzem Louis nem igazán bír engem..
-Ja,tényleg..Bruklin nincs kedved jönni.?-kérdezte.
-Hát ha nem zavarok..És mit is ünneplünk.?-érdeklődtem.
-Ez ilyen féle nap.Mikor az X-Faktorba voltunk ezen a napon ismertük meg egymást és ezt minden évbe megünnepeljük..-újságolta el.
-Ez mennyire aranyos.Louis,téged se zavarnálak.?-fordultam felé,mivel tényleg nem szerettem volna elrontani a kedvüket,azonban ő csak vállat rántott.
-Akkor kocsiba,és irány a vidámpark.!-rivalta el magát Liam.
A kocsival egészen a Chessingtoni vidámparkba mentünk.Vagyis egy rövid szünetet kellett tartanunk a benzinkútnál,hogy Niallnek szerezzünk valami harapnivalót az útra.
Úgy éreztem magamat,mintha újra gyerek lennék.Főleg ezzel az 5 idiótával együtt.
-Ez így nem ér,hogy egyedül csak én vagyok lány..-duzzogtam magamban.
-Ilyen az élet drága Bruklin.-mondta Zayn a nyávogásomra.
Szinte mindenfele jártunk a vidámparkba,és én ezt persze meg is örökítettem pár fényképpel:

dodzsem.Ami nem kevés ütközést hozott az életembe.

Vannak pofák.xdd

Igen Niall,te vagy a király.:)

Vigyorogj.!

Larry.:)

Fő a nyugalom.

 -Remekül éreztem magamat..-fújtam ki magamból a levegőt amit a nagy rohanás miatt eddig nem nagyon tehettünk.
-Bruk,kérsz egy kis csokit.?-nyújtotta felém Niall.
-Elfogadom.-törtem le belőle kicsit,mivel tudtam Niallernél nagy számnak számít ha valakit megkínál édességgel vagy bármi ehetővel.
-Végre egy lány aki nem nyafog,hogy meghízik tőle meg stb..-örvendezett.
Már a kocsi felé haladtunk.
-Louis kérdezhetek valamit.?-mentem oda hozzá majd egy kicsit lemaradtunk a többiektől.
-Mondhatod.
-Mi a bajod velem.?-tértem rögtön rá a dologra.
-Veled.?Úgy alapjáratban semmi..
-És nem alapjáratban.?-kérdeztem tovább.
-Csak mióta bekerültél Harry életébe,úgy érzem én elvagyok hanyagolva.Pedig ő a legjobb barátom és állítólag én is neki..-mesélte végre el a problémáját.
-Nyugodj meg nem pályázok arra,hogy el vegyem tőled.Csak egyszerűen  alig ismertem valakit Londonba mikor bekerült az életembe és nem tudom..
-Nem,te a szívére pályázol,nem de.?-kérdezte mire idegességemben vigyorogni kezdtem.
-Gyere ide..-húzott magához majd szorosan átölelt.
Majd igyekeztünk beérni a fiúkat.
Az egyetem előtt leparkolt a kocsi.
-Akkor hát sziasztok.És nagyon jól esett,hogy veletek tölthettem ezt a napot ami számotokra tudom nagyon fontos..-köszöntem el majd indultam el az ajtó felé ahova Hazza is követett.
-Hát te.?-kérdeztem.
-Úgy döntöttem sétálok majd egy kicsit..-mosolya a szokásosnál is fényesebb volt.
-Mit beszéltetek Louissal.?-kérdezte.
-Nem lényeg.Valamit megbeszéltünk.
-Bruklin,miért nem engedsz senkit közel magadhoz.?-kérdezte.
-Nem értelek..
-Egy gyönyörű kislány vagy de mégis hiányolok mellőled valakit..-az eső elkezdett esni.
-Tudod nekem még nem érkezett meg a mesebeli szőke herceg..
-És egy barna fürtös nem felelne meg.?-kérdezte majd megcsókolt.

Jön egy kérdésem.

Van értelme írnom,vagyis szeretitek.?

Ha meg lesz a 4 komi szombatig akkor folytatom ha nem akkor lehetséges,hogy befejezem.:/

Szavazzatok alul,komizzatok.:)

11.rész-Szeretni valakit valamiért..

Tuncsa13.:Hát mindjárt megtudod..:$
Seres Patri:Oldalt megtalálod a nevemet,és ott már könnyű facebookon megkeresni.Már megint a bloggert linkelted..De mind1,mert a profilodon megtaláltam.Jó meg minden de mikor olvastam olyan de ja vu érzésem volt mintha én ezt már megírtam volna csak más szavakkal..:p

*Bruklin szemszöge*:
-Na mondod már.?-siettettem mivel az arcán láttam valami komolyat akar.Most nem láttam az arcán az a bűbájos kisfiús mosolyt,hanem inkább azt a férfias oldalát észleltem.
-Szóval..-kezdett bele azonban anya zavart meg minket.
-Mi nyílalt beléd.?Drága jó anyád idáig repült érted,erre meg még egy puszit se kapok..-öleltem meg.
-Dehogyisnem.Még kettőt is kapsz ha akarsz.-nyomtam az ígért puszit az arcára.
Örültem,hogy eljött de mégis idegesített,hogy Harry nem fejezte be a mondanivalóját.
-Anya ő Harry,Harry ő anya.-mutatta be őket.
-Szólíts csak Adriánának.-üdvözölte.Szereti ha tegezik,azonban Adnek vagy Adrinak nem szereti ha nevezik,még nálam sem.Emlékeim szerint apa mindig így szólította.Sokszor előtűnnek ezek az emlékek és ezek által pillanatok alatt változik meg a kedvem..
-Örülök,hogy megismerhettem és,hogy eljöhettem,de most mennem kell..Viszlát és szia Bruk..-köszönt el Hazza.
-Várj nem úgy volt,hogy akarsz valamit kérdezni.?-kiabáltam utána.
-De,de már mindegy..-érkezett messziről de érthetően a válasz.
-A barátod.?-fordult felém anya.
-Nem csak egy haverom,azt hiszem..-hadartam el a végét.
-És ki volt az a férfi az előbb akivel beszéltél.?-egyik pillanatról a másikra változott át fal fehérre és idegesre.
-Ja,egyik évfolyamtársam,apja valami valami,nem tudom a keresztnevét de a vezetékneve,az Duncan..-jutott eszembe.
-Nem szeretem ha idegenekkel beszélsz..
-Nem beszéltem,csak gratulált..-javítottam ki.
Végén persze bele kellett törődnöm,hogy neki van igaza,ki másnak is..
Elvezettem a kollégiumba megmutatni neki a szobámat.
-Hát látszik,hogy itt nem velem laksz..-célozgatott anya a rendetlenségre.Ha tudom,hogy jön biztos kitakarítok mivel kissé rend mániás.
Az ágy szélén azt a képet észleltem amit még előadás előtt szorongattam,gyorsan odafutottam érte és próbáltam feltűnésmentesen eltüntetni.Hát,nem igazán jött össze.
-Mit szorongatsz.?-lépett oda hozzám.
-Semmit,semmit.Csak egy szemetet..-vigyorogtam idegességemben.A nézésére nem tudtam mit csinálni mint kiereszteni a kezemből a fotót.
-Miért,miért nem tudod megérteni,hogy ennek semmi lényege és inkább el kéne felejtened?!-vágta hozzám szinte sírva.
-Mégis csak az apám.Vér a véremből,és tudnom kell ki az,kérlek..
-Nem és nem,azt soha..-ismételgette.
-De miért nem?!
-Legyen annyi elég,közelebb van hozzád mint gondolnád..-bökte végül ki.
Ledermedtem,itt van a közelemben de mégis nem tudom azt mondani neki,hogy szeretem és hiányzik.És,hogy mennyit sírtam miatta,hogy kiskoromban mennyire hiányzott,hogy focizzon velem,hogy a fiúkat elkergesse körülöttem..Ezek mind elmaradtak az életemben..
Nem kérdeztem tovább anyát,inkább elkísértem a szállodájába,azonban hamar távoztam is tőle mivel nem igazán éreztem jól magam.
Támolyogtam London hideg utcáin.Hol az út párkányon hol a járdán mászkáltam..
Nem kevésszer dudáltak rám,hogy takarodjak már előlük.
Már az összeesés kerülgetett,mikor úgy éreztem valaki elkap.
Kifújtam magamból a hideg,párás levegőt majd felé néztem egy hálás tekintettel.
-Köszönöm.-préseltem ki magamból ezt az egy szót.Pedig még oly sok mindent szerettem volna neki mondani,azt,hogy nagyon megkedveltem az utóbbi időben és,hogy talán ennél még többet érzek iránta.Ebből kitaláltátok biztos,hogy a srác Hazza volt.
-Hé,jól vagy.?Olyan sápadtan nézel ki,nem olyan vagy mint mikor utoljára találkoztunk?!-érkeztek a kérdések amikre nem nagyon tudtam figyelni.
-Persze,remekül.Hisz az életem csodálatos..-fejeztem ki ironikusan magam.
Leültünk egy régi rozoga padhoz.
Megfogta a kezemet amit az ölébe helyezett.
-Szóval mi történt.?-tette fel a kérdést miközben felém fordult.
-Megtudtam,hogy az apám körülöttem van,csak hát nem tudom ki az..-a végére egy ilyen már szinte síros mosolyt vetettem.-És veled mi újság.?

*Harry szemszöge*:
-Nekem elhiheted egyszer meg fogod találni..Velem?Én esélytelenül szerelmes vagyok egy lányba,de ő még tudomást sem vesz rólam..-jelentettem ki egy hosszú sóhajjal együtt.
-És ki a szerencsés.?-érdeklődött.
-Az titok..Annyi elég,hogy esélytelen..-ismételgettem jó magam.
-Ez biztos nem így van.Hisz te vagy Harry Styles,kérlek,ki az akinél egy csepp érzelmet nem bocsátasz ki.?-az arcán az a kőkeménység már kezdett átváltozni és kis mosolyt is észre vettem.
-Te vagy az.-gondoltam magamban azonban nem mertem kimondani.-Hát annál a lánynál..-végül is ennyit mondtam.
-Egy dolgot jegyezz meg soha ne adj fel semmit.-a még mindig az ölemben lévő kezével megszorította lágyan a kezemet és ezzel erőt adott nekem sok mindenhez.
-Hát igen,szeretni valakit valamiért..-jelentettem ki és ezt rá gondoltam.
Besötétedett.Az égen egy hulló csillag féleséget véltem felfedezni.
-Kívánj valamit.-biztattam,majd a hullócsillag felé mutattam.
Behunyta a szemét és magába eldörmögte a kívánságát,majd párszor a "legyen úgy,legyen úgy" mondatot.
-Kívántál.?-fordult felém.
-Igen,de nem igazán hiszek az ilyenekben..
-Pedig kéne.-mosolygott rám.
-Remélem is.És mit kívántál.?
-Ugye nem képzeled,hogy elmondom?!Akkor nem fog beteljesülni..
Nem nagyon hiszek az ilyenekben,de Bruklin miatt még is reménykedtem,hogy ez esetben igaz lesz..Mi mást is akarnék mást,hogy valaha észre vegye,hogy szeretem igen is szeretem...
Végig csak az a csodálatos szempár és az arca lebegett előttem,és éreztem ezt ő jól tudja...

10.rész-Kérdezhetek valamit?!

Köszönöm a 12.rendszeres olvasót.:)
Takács Tünde Luca:Hát körülbelül mindig ekkora szokott lenni,de nem nevezlek hülyének xdd Óh,köszöni az író és a történet is.:D <3
Patri:Örülök.:) Ha esetleg kéne még segítség facebookon gyorsan megtalálsz és oda írhatsz.:) Nem jót linkeltél mert azzal a blogger jön ki.:/
Lia:Köszii.*-*
Réka Rozinger:Köszönöm szépen.:) <3

*Bruklin szemszöge*:
*Egy héttel később*
Mostanában minden olyan csodálatosan alakul.És bátran kimerem jelenteni boldog vagyok.Harryvel szinte minden nap találkozunk.Igazából egy nap nem telik el úgy,hogy ne lássam a helyes kis pofiját..Azonban a bűvös kérdés miszerint lennék e a barátnője még nem hangzott el a szájából.Mostanában még a műsorral is sokat foglalkozok.Mivel ugye én csak egy beugró lettem volna,de Jessienek az egyik próbán kificamodott a bokája ezért most én helyettesítem,Júlia szerepét.Ami alap járatból jó,de van benne egy csókos jelenet amit nem szívesen csinálnék Conorral..De hát valahogy majd ez a probléma is megoldódik.
Csak fel le járkáltam a szobámba..
-Bruklin,hamarosan le kéne menni a végső simításokra.-mondta Lizzy aki már erre magára kapta a kabátját.
-Nyugodtan menj,hamarosan én is követlek..-feleletem hatására csak egyet vállat rántott majd kisétált az ajtón.
Az éjszakai szekrényemhez sétáltam.A fiókom legmélyéről egy régi,képet kotorásztam elő.
A fotó olyan 3 éves koromba készült,mikor még együtt volt az egész családom..
Anya és apa itt még olyan boldognak tűntek együtt,nem tudom mi történhetett később..
És az utóbbi személyre tekintve valahogy furcsa érzésem lett mintha nem is olyan rég láttam volna,de hisz ez lehetetlen..
E pillanatot a telefonom villogása és rezgése zavarta meg.
-Üzenetem jött.Nah vajon kitől.?-tettem fel a kérdést,majd rögtön meg is néztem.
     
"Nagyon sok sikert kívánok.:)Remélem a sikerek hada után se felejtkezel el a te első számú rajongódról..:)":Harry.:*

Ezen csak elmosolyodtam,ilyenkor olyan aranyos tud lenni,talán ez az egyik apróság ami miatt beleszerettem..
Végül is leballagtam a színházba,ahol már az esti előadásra készültek.
-Kéz és lábtörést..-mondta Jessie,mikor megveregette a vállam.Úgy éreztem ő ezt komolyan is gondolta.
Csak álltam és bambultam.Tudtam,hogy ha fel megyek arra a színpadra egy hamar nem jutok le.
-Bruklin,fel.!-ordította a dráma tanárnőm, Mrs.Parker.
Egy kis résnyire elhúzta nekem a függönyt,amin kilépve emberek hadának bámulása várt.A tömegből rögtön kiszúrtam Harryt aki arcán széles mosllyt ült és anyát,akinek a látogatása kissé meglepett ám de örültem.Innentől kezdve már rendesen bele tudtam élni magam a szerepembe.Ám de vártam,hogy vége legyen és azokkal lehessek akiket a világon a legjobban szeretek.Mikor az a bizonyos jelenet következett Conor odalépett hozzám és lágyan megcsókolt.Csókja édes és kedves volt azonban számomra semmit nem jelentett.Nem úgy mint az a bizonyos első avagy Harryé.Mikor egyszer Hazzára pillantottam az arcán egy kis féltékenységet vettem észre.Ami nem tudom,hogy természetes e ez esetben.Mikor már csak az utolsó felvonás volt hátra elragadott engem is az a bizonyos kérdés,vajon értem is képes lenne e valaki meghalni.Ennek tüneteibe vetettem végső búcsút az élettől a méreg hatására,persze csak a történetbe.A valóságba visszatérve őrjöngő tapsvihar fogadott.Anya kezében csak kattogott egyfolytában a fényképezőgép.
-Menj már le hozzá,nézd mennyire vár.-rázogatta a hajolgatás közepette a kezemet Conor.A napokba rájöttem,hogy nem is rossz ember.Csak mi egyszerűen együtt nem illettünk össze.A tanácsára lerohantam a színpadról,azonban Harry eléréséhez rögtön egy akadályba ütköztem.
-Egyszerűen remekül játszottál mint egy igazi művész.-érkezett a kritika.
-Köszönöm.És sajnálom,hogy a lánya nem szerepelhetett..-mondtam mivel mint már egyszer Jessie apjába ütköztem.Szintén elkapott az a a bizonyos de ja vu érzés.Utoljára akkor éreztem így mikor azt a képet nézegettem a műsor előtt.Azonban nem törődvén ezzel most már akadálymentesen haladtam előre fele majd elértem Harryhez az én fürtöcskémhez.
-Nah,kivel találkozhatok itt szerény köreimben.?-kérdezte mosolyogva.
-Hihi.Hol írhatom alá.?Örülök,hogy eljöttél.
-Ki nem hagytam volna,egyszerűen fenomenális volt bár volt egy rész ami nem annyira nyerte el a tetszésemet..
-Mégis melyik.?-érdeklődtem.
-Hát az a szájra smacis..-fejezte ki kissé féltékenyen magát.
-Mi ez a féltékenykedés,te.?-vágtam a fejéhez.

-Ezt még magam se tudom..Bruklin kérdezhetek valamit.?-terelte komolyabbá a témát majd bekövetkezett az a pár perces csend a kérdése előtt...

Sajnálom,hogy ilyen sokára és ilyen rövid rész jött,de telóról írtam és ott nehéz,azért remélem beéritek egy kis időre ezzel magatokat.:D :*

9.rész-Én mint Júlia..

Azért az én szemembe az nagy szám,hogy a 9.résznél már 11.rendszeres olvasóm van..Köszönöm nektek.:)
Takács Tünde Luca:Én pedig szeretem a drámákat írni.:)
Panna Balogh:Életed legnagyobb gondja legyen..Amúgy átírtam.
Soós Zsófia:Kösziii.:DD
Patrii:Majd egyszer csak sikerül kettőjüknek.:) Nem,eddig ezzel együtt van 9 rész.:) És köszii az összes komidat.:) <3

*Bruklin szemszöge*:
-Hallo,tessék.Van ott valaki?!-ismégelgette a telefon beli hang.
Remegve esett ki a készülék a kezemből.Hirtelen egy világ omlott össze bennem.2 srác között vergődtem,erre tessék egyiknek se kellek..De hát mire is számítottam az egyik a kosárcsapat kapityánya a másik pedig világszerte híres énekes.Nem én hanem a szemei és ajkai tehettek róla,hogy beleszerettem Harrybe.Igen megszerettem jobban mint egy szimpla barátot,és ezt még saját magamnak is féltem bevallani.Hisz ő és én egyenlőek vagyunk a lehetetlennel..
Egyetlen személy aki erről mindent tudott,mert ő az akiben 100%-ig meg tudok bízni és az Blecky.Lehet,hogy nem szokott semmit mondani,de nekem az a hallgatás jelenti a legjobb tanácsokat.Már nem sírtam.Miért sírtam volna,ártott nekem valaki is?!Csupán a sors megpróbált még 1 esélyt adni a boldogsághoz amivel én nem éltem,tehát így jártam.E gondolatok közepette álomba szenderültem.

*Másnap*:

Kora reggel a friss ködbe kissé kómásan rohantam ki a postaládához.Egy levelet találtam benne ami nekem volt címezve.Mielőtt elolvastam volna,gondoltam megnézem a szereplőválogatás eredményét.Sokként ért a látvány és ha lett volna még a szemüvegemet is felvettem volna mikor azt olvastam  beválogattak Júlia szerepére.Akivel persze osztoznom kell a szerepen az Jessie.Mondhatni,ki más is lenne.A férfi főszereplő,vagyis Rómeó az Conor és egy másik gólya.Mivel ugye kell egy beugró is.Idegesen száguldottam fel a szobámba.

-Te ez a válogatásos izé most komoly.?l-kérdeztem Lizzytől mikor bevágtam magam mögött az ajtót.

-Igen és gratulálok.Én pedig majd leszek az óvó,védő dajkát.-mesélte.

Már csak egyben bíztam abba,hogy az a bizonyos levél majd felvidít.Felbontottam majd az arcomon megjelentek azok a bizonyos öröm gödröcskék.Mivel ezt volt a papírra vésve:

"Ha máshogy nem megy hát így kérdem meg.Lenne kedved találkozni?Ha igen,akkor 6-ra legyél a szokásos helyünkön.
Uí.:Harry voltam."
Rögtön tudtam mit kell csinálnom és mégis mit is akarok..

*Pár órával később*:
Nem sok időt töltöttem a ruha kiválasztásával,mivel ilyen vagyok ilyen a stílusom és ezen egyetlen egy srác kedvéért sem fogok változtatni..Magassarkút meg ilyen picsa szoknyát pedig életemben nem vennék fel..Ezért is e mellett döntöttem.:

Majd elindultam a park felé mivel a "szokásos helyünk" szóból azt tudtam kikövetkeztetni,hogy oda kell mennem.És lám igazam volt,Harry ott ült az egyik padon.
Lassan odaballagtam hozzá,majd szótlanul leültem mellé.
Mikor észrevett a gyomromban ezerrel repkedtek a pillangók.
-Szia..-motyogtam oda hozzá.
-Szia.Már azt hittem nem is jössz..

*Harry szemszöge*:
Szinte már biztos voltam,hogy nem fog eljönni Bruklin,de mikor észrevettem,hogy mellettem ül,akkor nagyon meglepődtem ám de örültem.
A köszönés után egy ideig csak ültünk szótlanul és mikor azt vettük észre,hogy egymásra tekingetünk elmosolyodtunk.
-És,hogy vagy.?-törtem meg a csendet.
-Most már remekül.És te.?
-Jól..Mért eddig volt valami baj.?-innentől kezdve egy csendes perc nem történt.
-Hát,képzeld el szerepelni fogok egy musicalbe.Most képzeld el,hogy én fogom játszani Júliát a Rómeó és Júliából..-nézett rám nagy szemekkel.
-Nah,erre majd kíváncsi leszek és majd az első sorban tapsikolok egész végig.A végén még aláírást is kérek.-magyaráztam a hülyeségeimet,mire vállon vágott és elnevette magát.
-Jujj,ezt fejezd már be.Azért ennyire rossz nem lehetek,mint ahogy te is magyarázol..
-Nem,te a valóéletben is csodálatosan játszod Júliát..-a mondatom magyarázatát nem fejtettem ki neki.
-Ezt,hogy érted.?-kérdezte kissé rekedt hangon.
-Hát,biztos sok srác benned látja.
-Én nem tudok róla.-érkezett a válasz,azonban ettől kezdve nem tekintett rám,csak a földet bámulta.
Nem akartam mondani,hogy én azonban tudok egy srácról aki így érez iránta és az jó magam lennék.Inkább magamba tartottam és egyszer talán sikerül eldadognom neki ezt a rövidke kis mondatot..
-Akkor majd holnap rakatok félre neked jegyet.Persze,csak ha tényleg komolyan gondoltad,hogy eljönnél.?-mondta.
-Én mindent komolyan gondolok amit kimondok.Már most én vagyok a legnagyobb rajongod..-egymásra nevettünk.
Majd mivel még a szövegét kellett tanulnia elindultunk vissza a kollégium felé.
A kezemet himbálóztattam felé aminek az lett a vége,hogy az ő és én tenyerem összeért..
-Örülök,hogy találkozhattunk..Majd akkor üzenek információt..
A kezemet szét tártam,mire vette a célzást és mosolyogva oda jött hozzám megölelni.
Mikor elváltunk már indult befelé azonban nekem még volt egy kérdésem feléje.
-Ugye,a te szemedben ez randinak számított ami most köztünk volt az elmúlt órában,vagyis érted.?-kérdeztem mire rám mosolygott és bólintott egyet a fejével...