12.rész-Egy őrült nap..

Seres Patri:Értem.:D Hát ezer azért nincs.Én beírtam és nekem 4 jött ki,velem együtt.xd De itt a link.: http://www.facebook.com/greta.pete
Tuncsa13:Köszii.*-* Elolvastam a blogodat és annyit szeretnék üzenni,hogy siess a köviivel,mert nagyon tetszik.:)

*Bruklin szemszöge*:
Tegnap olyan közel de mégis távol éreztem magamtól Harryt.
Közel mert mellettem ült és szinte az arcomba lihegett,azonban különböző okok végett mégis messze.A tegnapi kívánságom az volt,bárcsak észre venne és több kint tekintene rám mint egy éretlen kislányra.
Vasárnap van ami egy nyugodalmas napot jelent az életemben.Nincs suli és semmi feszkó.
Eszembe jutott Harry aki mindig ki állt mellettem ha valami bajom volt,ezért most nekem is hasonlóan kell cselekednem iránta.
Elindultam feléje azonban útközben megakadt a szemem egy kis bódén,nem bírtam ki,hogy be ne tekintsek.
Felhúztam a redőnyként használt ajtót.Betekintve azt vettem észre,hogy egy öregasszony ül egy asztalnál.Rögtön rájöttem,hogy egy jósnő.Már indultam volna kifelé azonban megszólított.
-Gyere csak beljebb kedveském..-hívogatott.
-Nem,én csak..-nem fejeztem be,mivel a lábam az asztalhoz vezetett.
-Nyújtsd a kezed.!-kért meg,majd mire engedelmeskedtem a kérésének a tenyeremen kezdett keresgélni.
-Érdekes..-fejezte ki magát.
-Mégis mi.?Az én életem teljesen átlagos,mi lenne olyan érdekes benne.?-kérdeztem vissza.
-Bízz bennem.Tudom miről beszélek.Egy jó tanácsot fogadj meg:Hallgass mindig  szívedre-az arcán előtűnt egy mosoly.-Várj,ha nem lennél valamiben biztos itt ez a kulcs,ez a szíved kulcsa.Ha erősen koncentrálsz segít majd dönteni mi a helyes..
-Köszönöm.Mivel tartozok.?-érdeklődtem.
-Annyival,hogy megígéred boldog leszel..-bocsátott utamra az öregasszony.
A kulcsot szorongatva csöngettem be Harryékhez.
-Hogy kit látnak szemeim..-nyitotta ki az ajtót Louis.
-Engem.Amúgy neked is szia.Lehívnád nekem Hazzát.?-kértem meg bájosan.
-Persze,Harold keress a csajod.!-ránéztem és egy gyilkos tekintetet szegeztem rá,amire kijavította magát.-Vagyis Bruk.
-Megyek is.Óh,szia.-sétált Harry lefelé a lépcsőn a pólóját igazgatván és az arcán egy féloldalas mosollyal.
-Gondoltam hozok az életedbe egy kis örömöt azzal,hogy meglátogatlak.-léptem oda hozzá.-Sütii.-csináltuk meg a szokásos kézmozdulatot.
-Terv?-kérdezte.
-Passz.
Hirtelen egymásra mosolyodtunk.
-Úgy terveztük vidámparkba megyünk ünnepelni,nem emlékszel?!-bökte hátba Louis Harryt.
Valahogy úgy érzem Louis nem igazán bír engem..
-Ja,tényleg..Bruklin nincs kedved jönni.?-kérdezte.
-Hát ha nem zavarok..És mit is ünneplünk.?-érdeklődtem.
-Ez ilyen féle nap.Mikor az X-Faktorba voltunk ezen a napon ismertük meg egymást és ezt minden évbe megünnepeljük..-újságolta el.
-Ez mennyire aranyos.Louis,téged se zavarnálak.?-fordultam felé,mivel tényleg nem szerettem volna elrontani a kedvüket,azonban ő csak vállat rántott.
-Akkor kocsiba,és irány a vidámpark.!-rivalta el magát Liam.
A kocsival egészen a Chessingtoni vidámparkba mentünk.Vagyis egy rövid szünetet kellett tartanunk a benzinkútnál,hogy Niallnek szerezzünk valami harapnivalót az útra.
Úgy éreztem magamat,mintha újra gyerek lennék.Főleg ezzel az 5 idiótával együtt.
-Ez így nem ér,hogy egyedül csak én vagyok lány..-duzzogtam magamban.
-Ilyen az élet drága Bruklin.-mondta Zayn a nyávogásomra.
Szinte mindenfele jártunk a vidámparkba,és én ezt persze meg is örökítettem pár fényképpel:

dodzsem.Ami nem kevés ütközést hozott az életembe.

Vannak pofák.xdd

Igen Niall,te vagy a király.:)

Vigyorogj.!

Larry.:)

Fő a nyugalom.

 -Remekül éreztem magamat..-fújtam ki magamból a levegőt amit a nagy rohanás miatt eddig nem nagyon tehettünk.
-Bruk,kérsz egy kis csokit.?-nyújtotta felém Niall.
-Elfogadom.-törtem le belőle kicsit,mivel tudtam Niallernél nagy számnak számít ha valakit megkínál édességgel vagy bármi ehetővel.
-Végre egy lány aki nem nyafog,hogy meghízik tőle meg stb..-örvendezett.
Már a kocsi felé haladtunk.
-Louis kérdezhetek valamit.?-mentem oda hozzá majd egy kicsit lemaradtunk a többiektől.
-Mondhatod.
-Mi a bajod velem.?-tértem rögtön rá a dologra.
-Veled.?Úgy alapjáratban semmi..
-És nem alapjáratban.?-kérdeztem tovább.
-Csak mióta bekerültél Harry életébe,úgy érzem én elvagyok hanyagolva.Pedig ő a legjobb barátom és állítólag én is neki..-mesélte végre el a problémáját.
-Nyugodj meg nem pályázok arra,hogy el vegyem tőled.Csak egyszerűen  alig ismertem valakit Londonba mikor bekerült az életembe és nem tudom..
-Nem,te a szívére pályázol,nem de.?-kérdezte mire idegességemben vigyorogni kezdtem.
-Gyere ide..-húzott magához majd szorosan átölelt.
Majd igyekeztünk beérni a fiúkat.
Az egyetem előtt leparkolt a kocsi.
-Akkor hát sziasztok.És nagyon jól esett,hogy veletek tölthettem ezt a napot ami számotokra tudom nagyon fontos..-köszöntem el majd indultam el az ajtó felé ahova Hazza is követett.
-Hát te.?-kérdeztem.
-Úgy döntöttem sétálok majd egy kicsit..-mosolya a szokásosnál is fényesebb volt.
-Mit beszéltetek Louissal.?-kérdezte.
-Nem lényeg.Valamit megbeszéltünk.
-Bruklin,miért nem engedsz senkit közel magadhoz.?-kérdezte.
-Nem értelek..
-Egy gyönyörű kislány vagy de mégis hiányolok mellőled valakit..-az eső elkezdett esni.
-Tudod nekem még nem érkezett meg a mesebeli szőke herceg..
-És egy barna fürtös nem felelne meg.?-kérdezte majd megcsókolt.

Jön egy kérdésem.

Van értelme írnom,vagyis szeretitek.?

Ha meg lesz a 4 komi szombatig akkor folytatom ha nem akkor lehetséges,hogy befejezem.:/

Szavazzatok alul,komizzatok.:)

11.rész-Szeretni valakit valamiért..

Tuncsa13.:Hát mindjárt megtudod..:$
Seres Patri:Oldalt megtalálod a nevemet,és ott már könnyű facebookon megkeresni.Már megint a bloggert linkelted..De mind1,mert a profilodon megtaláltam.Jó meg minden de mikor olvastam olyan de ja vu érzésem volt mintha én ezt már megírtam volna csak más szavakkal..:p

*Bruklin szemszöge*:
-Na mondod már.?-siettettem mivel az arcán láttam valami komolyat akar.Most nem láttam az arcán az a bűbájos kisfiús mosolyt,hanem inkább azt a férfias oldalát észleltem.
-Szóval..-kezdett bele azonban anya zavart meg minket.
-Mi nyílalt beléd.?Drága jó anyád idáig repült érted,erre meg még egy puszit se kapok..-öleltem meg.
-Dehogyisnem.Még kettőt is kapsz ha akarsz.-nyomtam az ígért puszit az arcára.
Örültem,hogy eljött de mégis idegesített,hogy Harry nem fejezte be a mondanivalóját.
-Anya ő Harry,Harry ő anya.-mutatta be őket.
-Szólíts csak Adriánának.-üdvözölte.Szereti ha tegezik,azonban Adnek vagy Adrinak nem szereti ha nevezik,még nálam sem.Emlékeim szerint apa mindig így szólította.Sokszor előtűnnek ezek az emlékek és ezek által pillanatok alatt változik meg a kedvem..
-Örülök,hogy megismerhettem és,hogy eljöhettem,de most mennem kell..Viszlát és szia Bruk..-köszönt el Hazza.
-Várj nem úgy volt,hogy akarsz valamit kérdezni.?-kiabáltam utána.
-De,de már mindegy..-érkezett messziről de érthetően a válasz.
-A barátod.?-fordult felém anya.
-Nem csak egy haverom,azt hiszem..-hadartam el a végét.
-És ki volt az a férfi az előbb akivel beszéltél.?-egyik pillanatról a másikra változott át fal fehérre és idegesre.
-Ja,egyik évfolyamtársam,apja valami valami,nem tudom a keresztnevét de a vezetékneve,az Duncan..-jutott eszembe.
-Nem szeretem ha idegenekkel beszélsz..
-Nem beszéltem,csak gratulált..-javítottam ki.
Végén persze bele kellett törődnöm,hogy neki van igaza,ki másnak is..
Elvezettem a kollégiumba megmutatni neki a szobámat.
-Hát látszik,hogy itt nem velem laksz..-célozgatott anya a rendetlenségre.Ha tudom,hogy jön biztos kitakarítok mivel kissé rend mániás.
Az ágy szélén azt a képet észleltem amit még előadás előtt szorongattam,gyorsan odafutottam érte és próbáltam feltűnésmentesen eltüntetni.Hát,nem igazán jött össze.
-Mit szorongatsz.?-lépett oda hozzám.
-Semmit,semmit.Csak egy szemetet..-vigyorogtam idegességemben.A nézésére nem tudtam mit csinálni mint kiereszteni a kezemből a fotót.
-Miért,miért nem tudod megérteni,hogy ennek semmi lényege és inkább el kéne felejtened?!-vágta hozzám szinte sírva.
-Mégis csak az apám.Vér a véremből,és tudnom kell ki az,kérlek..
-Nem és nem,azt soha..-ismételgette.
-De miért nem?!
-Legyen annyi elég,közelebb van hozzád mint gondolnád..-bökte végül ki.
Ledermedtem,itt van a közelemben de mégis nem tudom azt mondani neki,hogy szeretem és hiányzik.És,hogy mennyit sírtam miatta,hogy kiskoromban mennyire hiányzott,hogy focizzon velem,hogy a fiúkat elkergesse körülöttem..Ezek mind elmaradtak az életemben..
Nem kérdeztem tovább anyát,inkább elkísértem a szállodájába,azonban hamar távoztam is tőle mivel nem igazán éreztem jól magam.
Támolyogtam London hideg utcáin.Hol az út párkányon hol a járdán mászkáltam..
Nem kevésszer dudáltak rám,hogy takarodjak már előlük.
Már az összeesés kerülgetett,mikor úgy éreztem valaki elkap.
Kifújtam magamból a hideg,párás levegőt majd felé néztem egy hálás tekintettel.
-Köszönöm.-préseltem ki magamból ezt az egy szót.Pedig még oly sok mindent szerettem volna neki mondani,azt,hogy nagyon megkedveltem az utóbbi időben és,hogy talán ennél még többet érzek iránta.Ebből kitaláltátok biztos,hogy a srác Hazza volt.
-Hé,jól vagy.?Olyan sápadtan nézel ki,nem olyan vagy mint mikor utoljára találkoztunk?!-érkeztek a kérdések amikre nem nagyon tudtam figyelni.
-Persze,remekül.Hisz az életem csodálatos..-fejeztem ki ironikusan magam.
Leültünk egy régi rozoga padhoz.
Megfogta a kezemet amit az ölébe helyezett.
-Szóval mi történt.?-tette fel a kérdést miközben felém fordult.
-Megtudtam,hogy az apám körülöttem van,csak hát nem tudom ki az..-a végére egy ilyen már szinte síros mosolyt vetettem.-És veled mi újság.?

*Harry szemszöge*:
-Nekem elhiheted egyszer meg fogod találni..Velem?Én esélytelenül szerelmes vagyok egy lányba,de ő még tudomást sem vesz rólam..-jelentettem ki egy hosszú sóhajjal együtt.
-És ki a szerencsés.?-érdeklődött.
-Az titok..Annyi elég,hogy esélytelen..-ismételgettem jó magam.
-Ez biztos nem így van.Hisz te vagy Harry Styles,kérlek,ki az akinél egy csepp érzelmet nem bocsátasz ki.?-az arcán az a kőkeménység már kezdett átváltozni és kis mosolyt is észre vettem.
-Te vagy az.-gondoltam magamban azonban nem mertem kimondani.-Hát annál a lánynál..-végül is ennyit mondtam.
-Egy dolgot jegyezz meg soha ne adj fel semmit.-a még mindig az ölemben lévő kezével megszorította lágyan a kezemet és ezzel erőt adott nekem sok mindenhez.
-Hát igen,szeretni valakit valamiért..-jelentettem ki és ezt rá gondoltam.
Besötétedett.Az égen egy hulló csillag féleséget véltem felfedezni.
-Kívánj valamit.-biztattam,majd a hullócsillag felé mutattam.
Behunyta a szemét és magába eldörmögte a kívánságát,majd párszor a "legyen úgy,legyen úgy" mondatot.
-Kívántál.?-fordult felém.
-Igen,de nem igazán hiszek az ilyenekben..
-Pedig kéne.-mosolygott rám.
-Remélem is.És mit kívántál.?
-Ugye nem képzeled,hogy elmondom?!Akkor nem fog beteljesülni..
Nem nagyon hiszek az ilyenekben,de Bruklin miatt még is reménykedtem,hogy ez esetben igaz lesz..Mi mást is akarnék mást,hogy valaha észre vegye,hogy szeretem igen is szeretem...
Végig csak az a csodálatos szempár és az arca lebegett előttem,és éreztem ezt ő jól tudja...

10.rész-Kérdezhetek valamit?!

Köszönöm a 12.rendszeres olvasót.:)
Takács Tünde Luca:Hát körülbelül mindig ekkora szokott lenni,de nem nevezlek hülyének xdd Óh,köszöni az író és a történet is.:D <3
Patri:Örülök.:) Ha esetleg kéne még segítség facebookon gyorsan megtalálsz és oda írhatsz.:) Nem jót linkeltél mert azzal a blogger jön ki.:/
Lia:Köszii.*-*
Réka Rozinger:Köszönöm szépen.:) <3

*Bruklin szemszöge*:
*Egy héttel később*
Mostanában minden olyan csodálatosan alakul.És bátran kimerem jelenteni boldog vagyok.Harryvel szinte minden nap találkozunk.Igazából egy nap nem telik el úgy,hogy ne lássam a helyes kis pofiját..Azonban a bűvös kérdés miszerint lennék e a barátnője még nem hangzott el a szájából.Mostanában még a műsorral is sokat foglalkozok.Mivel ugye én csak egy beugró lettem volna,de Jessienek az egyik próbán kificamodott a bokája ezért most én helyettesítem,Júlia szerepét.Ami alap járatból jó,de van benne egy csókos jelenet amit nem szívesen csinálnék Conorral..De hát valahogy majd ez a probléma is megoldódik.
Csak fel le járkáltam a szobámba..
-Bruklin,hamarosan le kéne menni a végső simításokra.-mondta Lizzy aki már erre magára kapta a kabátját.
-Nyugodtan menj,hamarosan én is követlek..-feleletem hatására csak egyet vállat rántott majd kisétált az ajtón.
Az éjszakai szekrényemhez sétáltam.A fiókom legmélyéről egy régi,képet kotorásztam elő.
A fotó olyan 3 éves koromba készült,mikor még együtt volt az egész családom..
Anya és apa itt még olyan boldognak tűntek együtt,nem tudom mi történhetett később..
És az utóbbi személyre tekintve valahogy furcsa érzésem lett mintha nem is olyan rég láttam volna,de hisz ez lehetetlen..
E pillanatot a telefonom villogása és rezgése zavarta meg.
-Üzenetem jött.Nah vajon kitől.?-tettem fel a kérdést,majd rögtön meg is néztem.
     
"Nagyon sok sikert kívánok.:)Remélem a sikerek hada után se felejtkezel el a te első számú rajongódról..:)":Harry.:*

Ezen csak elmosolyodtam,ilyenkor olyan aranyos tud lenni,talán ez az egyik apróság ami miatt beleszerettem..
Végül is leballagtam a színházba,ahol már az esti előadásra készültek.
-Kéz és lábtörést..-mondta Jessie,mikor megveregette a vállam.Úgy éreztem ő ezt komolyan is gondolta.
Csak álltam és bambultam.Tudtam,hogy ha fel megyek arra a színpadra egy hamar nem jutok le.
-Bruklin,fel.!-ordította a dráma tanárnőm, Mrs.Parker.
Egy kis résnyire elhúzta nekem a függönyt,amin kilépve emberek hadának bámulása várt.A tömegből rögtön kiszúrtam Harryt aki arcán széles mosllyt ült és anyát,akinek a látogatása kissé meglepett ám de örültem.Innentől kezdve már rendesen bele tudtam élni magam a szerepembe.Ám de vártam,hogy vége legyen és azokkal lehessek akiket a világon a legjobban szeretek.Mikor az a bizonyos jelenet következett Conor odalépett hozzám és lágyan megcsókolt.Csókja édes és kedves volt azonban számomra semmit nem jelentett.Nem úgy mint az a bizonyos első avagy Harryé.Mikor egyszer Hazzára pillantottam az arcán egy kis féltékenységet vettem észre.Ami nem tudom,hogy természetes e ez esetben.Mikor már csak az utolsó felvonás volt hátra elragadott engem is az a bizonyos kérdés,vajon értem is képes lenne e valaki meghalni.Ennek tüneteibe vetettem végső búcsút az élettől a méreg hatására,persze csak a történetbe.A valóságba visszatérve őrjöngő tapsvihar fogadott.Anya kezében csak kattogott egyfolytában a fényképezőgép.
-Menj már le hozzá,nézd mennyire vár.-rázogatta a hajolgatás közepette a kezemet Conor.A napokba rájöttem,hogy nem is rossz ember.Csak mi egyszerűen együtt nem illettünk össze.A tanácsára lerohantam a színpadról,azonban Harry eléréséhez rögtön egy akadályba ütköztem.
-Egyszerűen remekül játszottál mint egy igazi művész.-érkezett a kritika.
-Köszönöm.És sajnálom,hogy a lánya nem szerepelhetett..-mondtam mivel mint már egyszer Jessie apjába ütköztem.Szintén elkapott az a a bizonyos de ja vu érzés.Utoljára akkor éreztem így mikor azt a képet nézegettem a műsor előtt.Azonban nem törődvén ezzel most már akadálymentesen haladtam előre fele majd elértem Harryhez az én fürtöcskémhez.
-Nah,kivel találkozhatok itt szerény köreimben.?-kérdezte mosolyogva.
-Hihi.Hol írhatom alá.?Örülök,hogy eljöttél.
-Ki nem hagytam volna,egyszerűen fenomenális volt bár volt egy rész ami nem annyira nyerte el a tetszésemet..
-Mégis melyik.?-érdeklődtem.
-Hát az a szájra smacis..-fejezte ki kissé féltékenyen magát.
-Mi ez a féltékenykedés,te.?-vágtam a fejéhez.

-Ezt még magam se tudom..Bruklin kérdezhetek valamit.?-terelte komolyabbá a témát majd bekövetkezett az a pár perces csend a kérdése előtt...

Sajnálom,hogy ilyen sokára és ilyen rövid rész jött,de telóról írtam és ott nehéz,azért remélem beéritek egy kis időre ezzel magatokat.:D :*

9.rész-Én mint Júlia..

Azért az én szemembe az nagy szám,hogy a 9.résznél már 11.rendszeres olvasóm van..Köszönöm nektek.:)
Takács Tünde Luca:Én pedig szeretem a drámákat írni.:)
Panna Balogh:Életed legnagyobb gondja legyen..Amúgy átírtam.
Soós Zsófia:Kösziii.:DD
Patrii:Majd egyszer csak sikerül kettőjüknek.:) Nem,eddig ezzel együtt van 9 rész.:) És köszii az összes komidat.:) <3

*Bruklin szemszöge*:
-Hallo,tessék.Van ott valaki?!-ismégelgette a telefon beli hang.
Remegve esett ki a készülék a kezemből.Hirtelen egy világ omlott össze bennem.2 srác között vergődtem,erre tessék egyiknek se kellek..De hát mire is számítottam az egyik a kosárcsapat kapityánya a másik pedig világszerte híres énekes.Nem én hanem a szemei és ajkai tehettek róla,hogy beleszerettem Harrybe.Igen megszerettem jobban mint egy szimpla barátot,és ezt még saját magamnak is féltem bevallani.Hisz ő és én egyenlőek vagyunk a lehetetlennel..
Egyetlen személy aki erről mindent tudott,mert ő az akiben 100%-ig meg tudok bízni és az Blecky.Lehet,hogy nem szokott semmit mondani,de nekem az a hallgatás jelenti a legjobb tanácsokat.Már nem sírtam.Miért sírtam volna,ártott nekem valaki is?!Csupán a sors megpróbált még 1 esélyt adni a boldogsághoz amivel én nem éltem,tehát így jártam.E gondolatok közepette álomba szenderültem.

*Másnap*:

Kora reggel a friss ködbe kissé kómásan rohantam ki a postaládához.Egy levelet találtam benne ami nekem volt címezve.Mielőtt elolvastam volna,gondoltam megnézem a szereplőválogatás eredményét.Sokként ért a látvány és ha lett volna még a szemüvegemet is felvettem volna mikor azt olvastam  beválogattak Júlia szerepére.Akivel persze osztoznom kell a szerepen az Jessie.Mondhatni,ki más is lenne.A férfi főszereplő,vagyis Rómeó az Conor és egy másik gólya.Mivel ugye kell egy beugró is.Idegesen száguldottam fel a szobámba.

-Te ez a válogatásos izé most komoly.?l-kérdeztem Lizzytől mikor bevágtam magam mögött az ajtót.

-Igen és gratulálok.Én pedig majd leszek az óvó,védő dajkát.-mesélte.

Már csak egyben bíztam abba,hogy az a bizonyos levél majd felvidít.Felbontottam majd az arcomon megjelentek azok a bizonyos öröm gödröcskék.Mivel ezt volt a papírra vésve:

"Ha máshogy nem megy hát így kérdem meg.Lenne kedved találkozni?Ha igen,akkor 6-ra legyél a szokásos helyünkön.
Uí.:Harry voltam."
Rögtön tudtam mit kell csinálnom és mégis mit is akarok..

*Pár órával később*:
Nem sok időt töltöttem a ruha kiválasztásával,mivel ilyen vagyok ilyen a stílusom és ezen egyetlen egy srác kedvéért sem fogok változtatni..Magassarkút meg ilyen picsa szoknyát pedig életemben nem vennék fel..Ezért is e mellett döntöttem.:

Majd elindultam a park felé mivel a "szokásos helyünk" szóból azt tudtam kikövetkeztetni,hogy oda kell mennem.És lám igazam volt,Harry ott ült az egyik padon.
Lassan odaballagtam hozzá,majd szótlanul leültem mellé.
Mikor észrevett a gyomromban ezerrel repkedtek a pillangók.
-Szia..-motyogtam oda hozzá.
-Szia.Már azt hittem nem is jössz..

*Harry szemszöge*:
Szinte már biztos voltam,hogy nem fog eljönni Bruklin,de mikor észrevettem,hogy mellettem ül,akkor nagyon meglepődtem ám de örültem.
A köszönés után egy ideig csak ültünk szótlanul és mikor azt vettük észre,hogy egymásra tekingetünk elmosolyodtunk.
-És,hogy vagy.?-törtem meg a csendet.
-Most már remekül.És te.?
-Jól..Mért eddig volt valami baj.?-innentől kezdve egy csendes perc nem történt.
-Hát,képzeld el szerepelni fogok egy musicalbe.Most képzeld el,hogy én fogom játszani Júliát a Rómeó és Júliából..-nézett rám nagy szemekkel.
-Nah,erre majd kíváncsi leszek és majd az első sorban tapsikolok egész végig.A végén még aláírást is kérek.-magyaráztam a hülyeségeimet,mire vállon vágott és elnevette magát.
-Jujj,ezt fejezd már be.Azért ennyire rossz nem lehetek,mint ahogy te is magyarázol..
-Nem,te a valóéletben is csodálatosan játszod Júliát..-a mondatom magyarázatát nem fejtettem ki neki.
-Ezt,hogy érted.?-kérdezte kissé rekedt hangon.
-Hát,biztos sok srác benned látja.
-Én nem tudok róla.-érkezett a válasz,azonban ettől kezdve nem tekintett rám,csak a földet bámulta.
Nem akartam mondani,hogy én azonban tudok egy srácról aki így érez iránta és az jó magam lennék.Inkább magamba tartottam és egyszer talán sikerül eldadognom neki ezt a rövidke kis mondatot..
-Akkor majd holnap rakatok félre neked jegyet.Persze,csak ha tényleg komolyan gondoltad,hogy eljönnél.?-mondta.
-Én mindent komolyan gondolok amit kimondok.Már most én vagyok a legnagyobb rajongod..-egymásra nevettünk.
Majd mivel még a szövegét kellett tanulnia elindultunk vissza a kollégium felé.
A kezemet himbálóztattam felé aminek az lett a vége,hogy az ő és én tenyerem összeért..
-Örülök,hogy találkozhattunk..Majd akkor üzenek információt..
A kezemet szét tártam,mire vette a célzást és mosolyogva oda jött hozzám megölelni.
Mikor elváltunk már indult befelé azonban nekem még volt egy kérdésem feléje.
-Ugye,a te szemedben ez randinak számított ami most köztünk volt az elmúlt órában,vagyis érted.?-kérdeztem mire rám mosolygott és bólintott egyet a fejével...

8.rész-Bonyolult szerelmi szálak..

Wháó,9 rendszeres olvasó.:D Imádlak titeket <3 :**
Takács Tünde Luca:Kösziii.:D
Réka Rozinger:Ez lenne az.:)

*Harry szemszöge*:
Csak hosszas idő múlva tolt el magától.
-Bocsi nem tudom mi ütött belém..-kezdtem mentegetőzésbe.-Gondolom,most annak örülnél a legjobban ha elmennék.-mondtam azonban semmi válasz nem érkezett ezért igennek véltem.
Hazamentem és idegesen rohantam fel a szobámba.
-Hé,haver mi történt veled?!-kérdezte Louis.
-Az,hogy egy idióta vagyok,az történt..
-Vagyis.?-folytatta a kérdezgetést.
-A legrosszabb állapotában rámásztam egy lányra az..
-Aha,szóval Bruk..Hívd el egy randira aztán meglátod mit válaszol.-ajánlotta Louis.
-Mi.?Miért hívnám?Ő csak egy haver..-a fejembe azért átgondoltam Louis.
-Te tudod.De azért szerintem biztos,hogy több annál..
Igazából még jó magam se tudom,mit érzek iránta,ezért is nem akartam mondani semmi olyat ami erre célozgatna.
Csak ültem és mit csináltam volna ültem.Ezek után azonban változás történt mivel a kezembe vettem a laptopomat..Nem tudom miért de felléptem facebookra,és hát szerencsémre avagy balszerencsémre de ismét fenn volt Bruklin.
-Ráírjak,ne írjak?!-kérdezgette magamtól a körmömet rágva.
Végül is az első mellett döntöttem.:

Harry Styles: Szia.:)                                                                                                      18:10

Bruklin Clark: Hello.:) Mizu.?                                                                                       18:12

Harry Styles:  Amúgy semmi olyan érdekes.És ott.?                                                         18:16

Bruklin Clark: Itt sincs több,az unalomnál..De várj kívánni kell 18:18 van.*-*                   18:18                                                                                        

Harry Styles: Na és mit kívántál.?                                                                                  18:19

Bruklin Clark: Az titok.*-* Ha elmondom nem fog beteljesülni.:)                                      18:21

Harry Styles:Hát igen,amúgy akkor nem szokás kívánni,nem de.?:o Amúgy meg kéne beszélni a mai nap történteket...                                                                                                      18:22

Bruklin Clark:Nálam szokás.:) Szerintem nem kell meg beszélni.Ami történt megtörtént..   18:24

Harry Styles:De nekem sokat jelentett..És megszeretném kérdezni hajlandó lennél -e eljönni velem egy első randira.?                                                                                                           18:25

Bruklin Clark:Szia,mennem kell.:)                                                                                  18:25
****
És minden itt kezdődött egy meg nem látott üzenetnél...

*1 héttel később*:

*Bruklin szemszöge*:
-Tudod egy dolgot nem értek..Nem is olyan régen még annyira de annyira jóba voltál a te kis Harryddel most pedig már beszélni se beszéltek..-értetlenkedett Lizzy.
-Hát,ugye mikor utoljára beszéltünk annyi volt,hogy mondta,hogy meg kéne beszélnünk a történteket de nekem valaki miatt,vagyis miattad,le kellett lépnem..Amúgy nem az én Harrym.De siessünk már mert még el késünk életem első egyetemi napjáról.
-Sietek én sietek.-mondta majd futásnak iramodtunk,hogy leérjünk az aulába egy úgy nevezett évnyitóra,amit már kora reggel megtartanak.
Kissé se volt unalmas..Arra szorgalmazott minket az igazgató,hogy mivel ez egy dráma szakos iskola,jelentkezzünk az őszi musicalbe.
-Jelentkezel.?-kérdeztem Lizzyt mire bemondták,hogy a meghallgatásra muszáj elmenni mivel ez is beletartozik az órák számába.
-Nah,megkaptad a választ..-nézett rám Lizzy.

*Másnap*:
Már reggel korán fel kellett kelnem a kutyasétáltatás és a musical válogatás miatt.
-Szia Lizzy megjöttünk.!-ordítottam.
Mikor be léptem az ajtón fura dolog fogadott.Harry ott ült a konyhába és gondolom rám várt.
-Hát,szia.-köszöntem oda.
-Szia.Régen láttalak aztán gondoltam hozok egy kis reggelit és meglátogatlak.-magyarázta el,mire én csak elmosolyodtam.

-Örülök neki.-mondtam.-Bocsi,hogy mikor beszéltünk csak úgy leléptem gépről de mennem kellett.
-Ja,nem baj.De legalább annyit mondhattál volna például,hogy bocs de nem mert..-nem értettem miről beszél.
-Figyelj nem értelek.Mégis mire kellett volna válaszolnom??-értetlenkedtem.
-Hát amit kérdeztem.Vagy te nem is olvastad?Bocsi,akkor inkább ezt hagyom.-kezdtem felfogni,hogy valami levélről van szó.
-Uh,órám lenne mindjárt.Szóval nekem mennem kéne.-hátráltam ki a téma alól.
Harry elment igen el.Legszívesebben végig cirongattam volna és nem is engedtem engedtem volna el azonban ő elment és nem tudom mikor látom legközelebb..
Lementem az aulába,mégis csak elmegyek egyszer aztán nem válogatnak be és isten veled előadás..
Örömömre a kedvenc "párosom" is ott volt Conor és Jessie..
Conoron többször láttam,hogy beszélni akar velem de inkább én hanyagoltam a tekintetét.
Pont a hangulatomhoz illő a műsor ami nem más mint a :Rómeó és Júlia.
-Remek..-dörmögtem magamban.
Egy rövidke szöveget kellett felolvasnia mindenkinek majd mehettünk is,azonban azt a hosszú sort kivárni nem volt  valami boldogság..Másnap már kinn lesz a suli pala tábláján kit válogattak be és milyen szerepre.
Mikor végre hazaértem mivel már nagyon kíváncsi voltam mégis miről beszél Hazza,elővettem a laptopom elkezdtem
visszaolvasni a beszélgetésünket.
-OMG,elhívott randizni én pedig nem válaszoltam neki.!Hogy én mekkora egy idióta vagyok.!-dühöngtem magamba.A telefonom után nyúltam,hogy felhívjam.A telefon kicsöngött és nem sok idő múlva valaki bele is szólt,azonban az a hang nem Harryé volt hanem egy nőé...

7.rész-Ha nincs ő jön más..

Takács Tünde Luca:Kösziii.:) <3 *-*
Dinaa L:Köszii a komid.:D Hát végül is mégis mára hoztam.:)

*Bruklin szemszöge*:
Egész éjszaka a Conortól és Harrytől kapott csókon járt az eszem.Bár be kell vallanom az utóbbi valahogy különlegesebb volt,de mindegy mivel Hazza életében az nem számított semmit.Sajnos..Vagy talán örülnöm kéne neki?!
Felpattantam és átrohantam Conorhoz.Úgy éreztem szükséges,hogy átöleljen.
Mikor kinyitotta az ajtót rögtön beszaladtam a szobájába,bár lehet nem kellett volna.
-Bruk.?-kérdezte kissé idegesen mikor kinyitotta az ajtót.
-Igen,én..Tudom mit akarok,szóval most kell beszélnünk,míg biztos vagyok benne..-hadartam el majd a szobája felé vettem az irányt.
-Oda ne menj be,inkább itt beszéljünk.!-ugrott az ajtó elé azonban kissé volt már.
-Mégis m..-akartam kérdezni,azonban a látványtól rögtön elakadtam.Jessie volt a szobájában,inkább nem firtatom hogyan.
A szememből záporszerűen kezdtek hullani a könnyek..Lizzy megmondta mi fog történni.Hogy lehettem olyan hülye,hogy azt hittem most más lesz?!
-Kérlek hallgass meg..-rohant utánam.
-Nem,nincs szükség rá..Mindent értek magamtól is..-vágtam be előtte az ajtót.
Lehuppantam az ágyra és csak szótlanul feküdtem.Már a síráshoz sem volt erőm.
Fél óra múlva ajtó csöngetést hallottam.Azt hittem Conor jött vissza magyarázkodni,ezért csak folytattam az előbbi tevékenységem.Azonban később meguntam a csöngetést.
-Nem megmondtam,hogy hagyj békén.!-ordítottam azonban mikor kinyitottam az ajtót,rájöttem Harry állt az ajtóban.
-Nem tudtam róla,hogy utálsz.
-Bocsi,nem neked szántam..
-Valahogy gondoltam.De most szépen mond el mi történt..-fogta meg a kezem majd beengedtem a házba.
 -Miért ilyen az élet.? Gyűlölöm a szerelmet.-borultam az öleibe.
-Mi történt,hogy így gondolod?Arról a fiúról van szó akiről már meséltél.?
-Igen..Soha nem volt szerencsém a fiúknál.Az egyik elhagyott a másik megcsalt a harmadik pedig általában mielőtt összejöttük volna elhagyott..-meséltem el az "átkomat".
-Biztos vagyok benne,hogy hamarosan jön valaki aki megtöri ezt a sort..-próbált megnyugtatni.Azonban erre csak még idegesebb lettem.
Igen lehetséges,hogy nem is éreztem semmit Conor iránt csak menekülni akartam valami elől,ami lehet nem is létezik..

*Harry szemszöge*:
Rossz volt így látni Bruklint. Összetörve és szomorúan.Legrosszabb mégis az volt,mikor azt mondogatta,hogy utálja a szerelmet.
-Ha te mondod biztos így van.De én azonban már nem keresem..-mondta,már kissé jobban.
A fejét az ölembe hajtotta én pedig a haját kezdtem simogatni.Kis idő múlva azt vettem észre,hogy elaludt a karjaimban.
-Bruk megjöttem és képzeld,még be is vásároltam.Ühm,zavarok.?-lepődött meg kissé szerintem Lizzy.
-Nem,végül is,te lakásod.Meg teszed,hogy vigyázol rá.?Majd még később benézek mond meg neki ha felébred,szia..-rohantam el.
Azon gondolkoztam mégis mit tegyek,hogy Bruk felviduljon.Elmentem egy játékboltba majd kis idő múlva vissza Bruklinékhoz.
-Szia,Lizzy mondta,hogy el kellett menned..-nyitotta ki az ajtót.
-Hát igen.Ezt pedig neked hoztam.-nyomtam a kezébe egy plüss majmot.

-Wáóó,köszi.Szóval szerinted hasonlítok egy majomra,vagy mégis miért kaptam.?-nevette el magát.
-Csak szeretném,hogy boldog legyél..-mosolyodtam el.
-Mért vagy ennyire jó hozzám.?-kérdezte.
-Mert megörülök érted..-mondtam majd elvesztettem a fejemet és megcsókoltam..

6.rész-Elcsattant pár csók..

Istenem,istenem 8 rendszeres olvasó *-* Imádlak titeket.:** <3
Takács Tünde Luca:Köszii <3 Itt lenne a köv rész *-*
Dinaa L:Hát akkor megpróbálom mindig ilyen hamar hozni a részt.Köszi a komit.:D

*Bruklin szemszöge*:
Egész végig csak az ágyon feküdtem és a tegnap eseményeken elmélkedtem.Mégis csak nem akárki mutatta be nekem a várost...De ott van Conor is.És nem tudom mit gondoljak most róla.Ezeken töprengtem mikor arra lettem figyelmes,hogy egy ideje már csörög a telefonon.Gyors kivettem a helyéről és beleszóltam.:
-Szia.!-szóltam bele azonban az elején már megkuksiztam ki is hív.
-Szia,Harry vagyok.Csak azért hívlak,hogy nem lenne kedved esetleg egy kicsit sétálni.?
-Okés.Mikor és hol találkozunk.?
-Mint tegnap a kolesz előtt.?És mondjuk fél óra múlva?
-Szuper.Ha valami közbe jönne,nyugodtan hívj.Szia.
-Szia.
***
-Már megint találkoztok?Hogy,mi lesz ebből még..-sóhajtott a végén egyet Lizzy.
-Mi az,hogy megint.?Amúgy semmi nem lesz köztem és Harold között..
Átöltöztem egy normálisabb ruhába,azonban nem egy nagyon csili-vilibe..

-Bocsi,késtem?!-kérdeztem mikor lefutottam az egyetem elé.

-Nem,én jöttem korán.Indulhatunk?-nyugtatott meg Harry.

A szokásosa Hyde park felé vettük az irányt.

Egy kisebb csoport jött oda hozzánk vagyis Hazzához aláírást,közös képet stb..kérni.

-Milyen érzés ismertnek lenni.?-kérdeztem mikor az emberek már elvonultak.

-Jó is meg rossz is..Jó érzés,hogy ennyien szeretnek meg minden.De sok dologban viszont nem.Ilyen például a barátság és a szerelem..-érkezett a válasz.

-Megértelek..

-Tudod mit.Bemutatlak a srácoknak.Mit szólsz hozzá.?-kérdezte,mire a mosolyomat igennek vette és a házuk felé vettük az irányt.

Nagyon izgatott voltam mégis valamennyit számítok neki ha elvisz bemutatni a 4 legjobb barátjának.Akik jelen esetben Louis,Niall,Zayn és Liam.
-Sziasztok.-mondtam kissé halkan mikor beléptem a házba.
-Óh,hello..-érkezett Liamtől.
-A pizzafutár az?!Mondjátok,hogy a pizzám érkezett.!-lépett ki a konyhából Niall.
-Nem igazán mondanám magamat egy pizzafutárnak,egy pizzának meg még úgy sem.-nevettem el magamat.
-Hogy kit látnak szemeim.Harold,azért szólhattál volna,hogy haza hozol egy csajt,és nem hirtelen kéne megtudnom,hogy megcsalsz.-vette kezdetét egy Larry Stylinsonos jelenet,amit Louis kezdett el.
-Bruklin vagyok de szólítsatok csak Bruknak..-mondtam mosolyogva,amire azt láttam,hogy az utolsóként érkező fiúnak,Zaynek felcsillant a szeme.
-Megbeszélés.!-ordította el magát,mire az összes fiú körülötte termett.
Én pedig egy lépést hátráltam,nehogy megzavarjam a titkos megbeszélést.
-Ő az a lány aki miatt kölcsön kérted Hatchit.?-kérdezte Zayn gondolom Hazzától.
-Akkor este jössz te is a buliba.?Nélküled nem megyünk sehova..-mondta Liam.
-Tudjátok,hogy ott lesz Sophie is és nem szeretnék vele újra találkozni..-mondta Harry.
-Hívd el Brukot is,és akkor majd feléd se fog tekinteni a csaj..-vetette fel az ötletet Zayn.
-Ühmm,bocsi,hogy közbe szólok..Csak gondoltam szólok,hogy mindent hallok.De csak folytassátok a beszélgetést.-vágtam közbe.
-Rendben akkor már tudod és meg is beszéltük.7-re megyünk érted..-mondta Zayn,mire Harryre néztem akin azt vettem észre,hogy kissé elpirult.
Hát nem volt választásom haza mentem és gondoltam ha már mennem kell felveszek valami normálisabb,és csajosabb ruhát.

-Istenem.Csak el ne essek ebbe a cipőbe..-bújtam bele a magassarkúmba.

Csöngetést hittem azt hittem a fiúk ezért rögtön rohantam az ajtó felé.

-Szia Conor.-nyitottam ki kissé meglepődve az ajtót.

Nem köszönt hanem magához húzott és megcsókolt.Nem értettem a viselkedését.

-Ebből esetleg könnyebb lesz eldöntened mit akarsz..-mondta majd megint egyedül hagyott.

Még bizonytalanabb lettem vele kapcsolatban mint eddig voltam.

Még mindig a sokk hatása alatt voltam mikor megjöttek értem azok akiket igazából vártam.

Harry jött csak felértem a többiek lenn a kocsiban vártak minket.

Oda értünk egy eléggé tágas,szórakozóhelyre.

-Harry ki az a Sophie és miért nem akarsz találkozni vele.?-kérdeztem,mire egy italt nyomott a kezembe.
-Egy lány..Még régebben a srácok összeakartak vele hozni.Aztán elmentünk egyszer moziba és azóta le se száll rólam.De kellett emlegetni.Ott az a lány az a sorba és már erre fele tart.Bruk csinálj már valamit..-kért meg rá.
-De mégis mit.?-kérdeztem azonban már nem volt idő arra,hogy megérkezzen a válasz.Mivel Harry lépett és megcsókolt.Mire Sophie irányt változtatott.
Az est hátralévő részében próbáltam kerülni Harryt és szerintem ő is engem.Már eléggé későre járt az idő mikor bemondták,hogy az utolsó szám következik,ami egy lassúzós.
-Szabad egy táncra,kisasszony.?-kérdezte Hazza mire a kezemet nyújtottam feléje.
A táncparkettre mentünk és megtörtént életem legcsodálatosabb egyben legkínosabb 3 perce is..
-Köszönöm amit tettél értem és bocsi nem tudtam máshogy cselekedni..-súgta a fülembe a tánc közben.
-Semmiség legalább megtudtam hálálni amit értem tettél.És úgy is nem jelentett egyikünknek se semmit az a csók,még beszélni se kell róla..-súgtam vissza a választ..
Utána hazavittek..
-Sziasztok.Örülök,hogy veletek mehettem,nagyon jól éreztem magamat..-mondtam azonban már gyors szerettem volna távozni.
-Mi is veled.Főleg te,ugye Harry?!-mondta Niall.Azt a Harrys részt nem annyira értettem de inkább hagytam.
-Holnap ráérsz.?-kérdezte végül Hazza.
-Majd megbeszéljük..-mondtam majd becsuktam a kocsi ajtaját.
Elballagtam a liftig ahol megnyomtam a gombot.Előre tekintés nélkül mentem csak előre,aminek az lett a vége,hogy neki mentem valakinek.
-Bocsánat,nem figyeltem..-kértem elnézést egy negyvenes éveiben járó férfitól.
-Semmi baj.A lányomat keresem.Tudnál nekem segíteni.?-kérdezte.
-Attól függ ki a lánya..
-Jessie Duncan.-meglepődtem a név hallatán.
-70-es szoba.De jöjjön megmutatom,mivel pont a szomszédba lakok..-kísértem el..Valami fura érzés keringett bennem mikor nekimentem és mikor beszéltünk.De abba a percbe ez nem nagyon érdekelt.
Szép,csendesen berontottam a házba,mivel azt hittem Lizzy alszik.Azonban tévedtem.
-Mi történt,hogy ennyire elszomorodtál.?-érdeklődött.
-Hát mondhatni semmi,csak Harry lesmárolt.-mondtam egyhangúan,azonban belül a szívem hevesen vert -e mondat kimondásánál.
-Mi-mi.?És-és,hogy csókol.?-hát neki rögtön ez volt az első kérdése.
-Hazudjak vagy mondjak igazat.?Csodálatosan egyszerűen istenien..-csúszott ki a számon..
Nem tudom mi történik velem mostanság.De egy biztos,az életem kerekestül felfordult...

Szokásos komik után hozom a részt.:) Azonban lehet nem tudom,olyan hamar hozni a következőt.:/